Takáts Gyula: Kijózanult borkóstolók

November, köd és kóstolás hava.
Cefrék és erjedő borok szaga,
s – kinek jobb? – kérdi egyre a polgár:
    rizling, kadarka, dinka
    fénylik poharainkba.

Levél nincs, mégis csupa üzenet
járja körbe a szőlős hegyeket,
s magasra tartva a butykos Üveg:
    rizling, kadarka, dinka
    csorog poharainkba.

Csorog s míg fölöttünk eső csapdos,
idebent fénylő butykos a nap most.
Mindenki rája emeli szemét.
    Rizling, kadarka, dinka
    fürdünk sugaraidba.

Egy szál hegedű s bent a hordóba
morog a bőgő, szól a gordonka.
Húzza a barna pincei banda.
    Rizling, kadarka, dinka!
    Sír egy klarinét sípja.

S falról az öreg katona képe
rákacsint szépen Kis Szent Terézre:
– Ez kell szentem! Ez kell a magyarnak!
    Rizling, kadarka, dinka.
    Repülj a karjaimba!

– Ez kell babám! Nem golyó verése,
mint a zápor, sáros fedezékre.
Ez voltam én! S ki maradt belőlem?
    Rizling, kadarka, dinka
    emlékszel sorainkra? –

Cseppen a kadar tűzpiros vére.
Mint nap tágul asztalterítőnkbe.
Nem rizling… Se dinka… Józanítva
    vérpiros kadarka
    nézz a kóstolókra.

Rásüt a képre, présre, határra.
Világít az őszi magyar tájba…
Nem is isznak… Már csak néznek s nézik
    s rizling, kadarka, dinka
    világít, mint a stigma.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf