Mikszáth Kálmán: Hazahíják az öreget

Károlyi Gábor gróf Kossuthnál járt a múlt héten. Vitte neki a székesfehérvári díszpolgári oklevelet szépen bőrbe kötve, K. L. monogrammal, ötágú koronával díszítve.

    Károlyi grófot egy kicsit feszélyezte a nemesi korona. Mit fog ehhez mondani az öreg Kossuth? Ő, aki koronákat tördelt. Ő, aki teljes életében a címerbetegségből gyógyítgatta népét. S most íme megjelenik a neve fölé, mint valami kísértet, öt gúnyosan rávicsorított fogával a nemesi korona.

    Nagyon, de nagyon bosszantotta a dolog Károlyit. S mindenféle mentségeket gondolt ki útközben, amit mondani fog. Ejh, a legkönnyebb lesz a könyvkötőre sózni az egészet. De az öregúr, amint megnézte, s nyájas szavakkal megköszönte a koronázó város ajándékát, észre sem látszott venni a koronát.

    Mindegy, Károlyi már benne volt, elkezdte nagy fenék kerítéssel magyarázni azt a kis malőrt, ami a szép albumot érte a kompaktornál.

    Kossuth elmosolyodott:

    – Hagyja el, kedves gróf. Csak soha nagyobb baj ne essék. Történnek ám velem még furcsábbak is.

    S ezzel ruganyosan kelt fel székéről, és az íróasztalán felhalmozott iratok közt turkált.

    – Nemrég jóízű levelet kaptam egy alföldi városból, sok aláírással, melyben hazahívnak. De már nem is tudom, melyik város.

    – Mindenik hívná szívesen.

    – Jó, jó, nem erről van szó… Ejnye, pedig még tegnap vagy tegnapelőtt kezembe volt. Szeretném Önnek megmutatni. Azzal indokolják hazahívásomat: »...mert a mi jó királyunk, Ferenc József mindeneket megpróbált, és bizodalma immár csak a kormányzó úrban vagyon«.

    Az öregúr szép tisztes arcát édes derültség öntötte el, mikor ezt elmondta, úgy nevetett, úgy kacagott, hogy a szemei is könnybe lábadtak.

    Ma az országházi folyosón beszélte el nekem Károlyi Gábor az esetet, mint egy kedves naivitást. Pedig több annál, idők jele. Ország hangulatát festő kép. A nép szívébe Kossuth mellé lassan-lassan bejutott a király is.

    S ha már ott összekerültek, nem nagy megerőltetésébe került őkegyelmeiknek, akik a levelet aláírták, kifundálni, hogy az egyik kedvenc, a király nevében csalogassák haza a másikat.