Mollináry Gizella költő, író, publicista

molinaryNemcsak a nemzet tagjai, hanem a magyar irodalom is fokozatosan felszabadult a Habsburg-adminisztráció nyomása alól az 1867-es kiegyezés után. A polgárosodás magával hozta előbb a sajtó, majd az irodalmi művek robbanásszerű elterjedését az egész magyar királyság területén. Értelemszerűen mind több és több női író is kezdett el alkotni, munkásságuk szinte majdnem az összes irodalmi műfajt felölelte, a politikai írásoktól kezdve egészen a legmélyebb líráig. A híresebbek – a ma már szinte alig ismert – Ferenczy Teréz, Tormay Cécile, Kosáryné Réz Lola, Nagy Méda[http://www.szozat.org/index.php/ertekeink/tartalommutato/22149-nagy-meda-kolto-ifjusagi-irohttp://www.szozat.org/index.php/ertekeink/tartalommutato/11558-czobel-minka-koltohttp://www.szozat.org/index.php/ertekeink/tartalommutato/21477-erdos-renee-iro-kolto] és mások neve mellett ki kell emelnem azt a Mollináry Gizellát is, aki Magyarországon az egyik legsikeresebb irodalmi alkotó lett a XX. század húszas-harmincas, sőt leginkább a negyvenes évek első felében. Igazi egyéniség volt, tanulatlan, de tehetséges autodidakta. Amikor Mollináry Gizellát életrajzára vonatkozólag kérdezték, csak ennyit közöl: „Hogy mikor és hol születtem: kit érdekelne? Hogy miért: azt majd beváltom!” Élete fordulatokkal teli, a nyomorból való kitörése és irodalmi karrierjének kialakulása szinte csodaszámba megy, ha gyermek és ifjúkorára tekintünk vissza…
Mollináry Gizella macedón-horvát származású édesanyja Katalin Skopjéban született, a horvátországi Szlavon-Brodból származott el, ahonnan fiatal korában távozott Budapestre. Első gyermeke, az 1896. szeptember 7-én, Budapesten, a Rókus kórházban szerelemből született Gizella apja olasz orvos volt, aki minden kapcsolatot igyekezett megszakítani a gyerekkel és annak anyjával. Egy időre már kiskorában megismerte az állami lelencház intézményét, s többször is nevelőszülőkhöz került. Anyja ingyenes terhesként tartózkodott a kórházban, és amíg anyagi helyzete nem rendeződik, a kislányt keresztanyjáékhoz adta ki, majd magával vitte Berlinbe, és ott a pályaudvaron hagyta. Csendőrök találják meg a kislányt, akik megpróbálták megkeresni az anyját vagy annak családját, majd elvitték Horvátországba a rokonokhoz, de senki nem vállalta. Így lelencbe került; megjárta az Alföldet - itt cselédeknél töltött el kevés időt, ahol szörnyen bántak vele –majd Szolnok következett, módos vendéglőséknél tartózkodott, itt jól ment a sora –, ezután Vác, fiatal vasutas pályaőr házaspárnál lakott, végül Szolnok-Abony, egy özvegynél és lányainál helyezték el. Minden ilyen elhelyezés után anyja egy kis idő elteltével utána megy, és ismét magához vette, de kevés idő elteltével – szükségből – mindig visszakerült az apácákhoz az árvaházba. Budapestre 1904-ben mehet vissza tartósan a családjához, amely ezek után is állandóan utazott és költözött, így Mollináry Gizella gyakran volt kénytelen lakóhelyet és iskolát változtatni. Már fiatal korától önmagáról kellett gondoskodnia, nagyon korán dolgozni kezdett, és minden lehetséges munkát elvállalt. Amikor kedvelt nevelőapja egy szerencsétlen váltóhamisítás miatt börtönbe került, egy építkezésen dolgozott malterhordóként. A későbbiekben is változatos munkák adódtak számára, dolgozott textilszövőként, cselédként és markotányos lányként, leghosszabb ideig azonban kofaként. Megismerte az éhezést, és voltak olyan helyzetek az életében, amikor a szenet a pályaudvarról, élelmet pedig a piacról kellett lopnia, vagy éppen ez utóbbit a szemétdombon keresgélnie. Életének pozitív élménye az volt, hogy a Ludovika laktanyában hosszabb ideig árusíthatott cukrot és édességet. Törekvő és érdeklődő személye révén igyekezett minél többet megtudni a világról, és minél több tudást szívni magába. Az első világháború ideje alatt is árusításból tartotta el magát, azonban a háború végén – sok más emberhez hasonlóan – politikai tevékenységbe kezdett, és a korabeli szocialista eszmék képviselője, szószólója lett. Nógrád megyébe került1919-ben, ahol zömmel újságírói és propagandista munkát végzett, amely egy életre megváltoztatta eddigi gondolkodásmódját, egyre szélesítette látókörét. Eleinte a balassagyarmati laktanya ezred-irodáján hivatalnokoskodott, ez után a szociáldemokrata párt egyik helyi vezetője lett, és lelkes pártszervezőként működött. Majd nő létére 1919 januárjában részt vett a városban az első cseh légionárius-betörés elhárításában, majd utána a környékbeli műkincsek mentését felügyelte. A vörös diktatúra idején a „kommunista” párt helyi titkári posztját töltötte be, amelynek legfontosabb eseménye az újabb cseh betörés elleni küzdelem irányítása volt. Említésre érdemes, hogy Tormay Cecile, a későbbi konzervatív „Napkelet” folyóirat létrehozója és főszerkesztője, ugyanebben az időben a környéken bujkált, ő azonban a vörös hatalom elől igyekezett – sikerrel – eltűnni. Mollináry a kommün bukása után egy ideig szintén illegalitásba kényszerült, majd Budapesten elfogták és fegyveres kísérettel Balassagyarmatra szállították, ahol egy évi börtönbüntetésre ítélték a vörösterror alatti tevékenységéért. [Ezt az időszakot örökíti meg később „Az Isten hallgat” című önéletrajzi könyvében.] Onnan azonban hamarosan sikerült megszöknie, és 1920-ban az akkori délszláv megszállási övezet területére átlépve a későbbi Jugoszláv Királyságba menekülnie. Mint ahogy az afrikai bennszülött meglát a homokban olyan nyomot, mit az átlagember még szemüveggel sem, s mint ahogy a legkulturáltabb emberek egyike, egy tudós kutató, üvegtűvel sejtet tud kettévágni, úgy kutat fel az őstermészetű megérzés önmagán keresztül az emberi lélekből olyan századmiliméteres rezdüléseket, amely végül több tíz négyzetméter irodalmi alkotássá tud nőni. E rezdülések a lány gyermeki s az asszonyi élet titkaiból valók, mikben szerelmes dac, ölelő alázat, gyerekes anyáskodás futnak párhuzamban egyaránt, össze is vegyülnek, egymás ellen is fordulnak. A szavaknak olyan életízű megválogatásával, mik újra meg újra lefestik minden szónak eredendő képi voltát s olyan alkotással, amibe a költőnő beleálmodta önmagát. Versek ezek a versek, halk, de mégis erős csobogással, s ahogy soraik egymásba ömlenek, s egyik vers átmegy a másikba, úgy cseng ki, mint egy cselló-szonáta. Új lakhelyén Mollináry Gizella intenzíven alkotni kezdett, és műveit - ekkoriban még leginkább verseit - Magyarországra küldte kiadásra, amelyek a korabeli lapokban, például a Nyugatban

„...Ha nem tud mihez kezdeni velünk a világ
s csak a gazdagok felettünk elhúzó kacaját
bámuljuk idegenül
mint robotjukba tompult szántó-vetők
a délre költöző madarakat.”

/Nyugat, 1928./

vagy éppen a Népszavában jelentek meg.

A fattyú

Jár egy egész életen át:
a mezitlenségben — amiben születik.
És a mások testére feszülő név-ruhát
irigyelve, csodálva, áhitva nézve
be fedhetetlen és levethetetlen mezitlenséget
lépésenként reádöbben.
És ö így lépésenként szégyenültem
jár egy egész életen át.
Lelke lázongó szavak parazsát gyűjti,
Ú! egy egész életen át.
És mikor mezitlenségre kárhoztatott teste
megtörötten visszatér a rögbe:
a mellébe gyűlt gyűlölettől
ott sem nyughatik!

 

Ekkortájt már sok elismerő kritikát kapott többek között  Dsida Jenőtől, Szerb Antaltól vagy éppen Radnóti Miklóstól. „Mollináry Gizella új verseskönyve nem hoz meglepetést annak, aki ismeri költészetét. Az alapvető magatartás nem változott az Asszonyi alázat óta, az egymást követő
kötetek egyre világosabban mutatják költői világának és formájának határait, de ugyanekkor egyre tisztábban villantják fel annak finom szépségeit is. Ritka és szerencsés ösztönösséggel találta meg hangját annakidején s azóta is óvakodott mindenfajta költői kalandtól. Azonban az
eredendően is tiszta és meggyőző hang ma árnyaltabb, teltebb s az ösztönnel a költő gyakorlatból természetesen adódó tudatosság párosul már” – írta kritikájában Radnóti Miklós.

Aztán igy kell…

…Aztán igy kell a könnynek korlátot emelni a szóból
És a korlátnak holtra sápadtan háttal nekidülni
És a magunkban-hallgatás nehéz függönyeibe fogódzni
És állni és várni… és állni és várni…
És ha fejünk felett a rémület ablakot vág magának
A mellünkre horgadt fejet mélyebbre ejtve: semmit se szólni…
És tovább a korlátnak holtra fáradtan háttal nekidülni
És állni és várni… és állni és várni…

 

A szerb-horvát-szlovén államban férjhez ment az igen jómódú Dragutin Nuberhez, a házasság azonban nem tartott hosszú ideig, és ő sem maradt sokáig az ország területén. Kint tartózkodása alatt ugyanis megismerkedett egy magyarországi vizsgálóbíróval, Gebauer Gusztávval, és találkozásuk után nem sokkal - 1924-ben, amnesztia révén - visszatérhetett a „trianoni”, immár csonka Magyarország területére, 1927. január 18-án, Budapesten, a Terézvárosban kötöttek házasságot, és akitől Mollináry Gizella Béla nevű fia is született.

Gyereknyöszörgés a téli virradatba

Fájó zsibbadtság fut fel a csontjainkba
A nekünk teritett gyolcsszőnyeged nagyon hideg
S a ködbe betüket rajzol megfagyott leheletünk
Kis gyáva betüket: amik kiadják a Te szent, nagy neved
Isten.
Mi züllött fészkek kis verebei
Oh! megnöveszted-e egyszer a mi torz szárnyunk?
Kitörlöd-e bünben születés jegyét siró szemünkből
Szabad lesz-e nekünk egyszer a tornyokra szállnunk
Isten?
Mi taposunk ösvényt a bünnek
És mi leszünk a legádázabb csuf tagadók
Mi szánalmas, félszeg kis latorjelöltek
Mi, Benned legvakabban hinni akarok
Isten.
Fájó zsibbadtság fut fel a csontjainkba
És összeverődik a mi elkékült térdünk
Köd konturjait látjuk csak a templomoknak
Úgy félünk, hogy elvesztjük őket s nem lesz többé hová betérnünk
Isten!

Autodidakta szerző volt, akiben a kritika nem annyira a klasszikus értékeket, mint inkább a mélyen őszinte írót értékelte.

Nehéz Napon

Ölbe eresztem két tehetetlen tenyerem:
megint nincs semmi.
Ide érek nap nap után vissza:
a semmihez.
Oh! Ha lehetne a semmi határköveit
csak nap-nap után is odább cipelni
és csak napról-napra
talpalatnyit is nyerni:
a valamihez.
Olyan nehéz
Ahogy igy megállok,
megállok könnyesen
és nagyon egyedül
és feleslegnek érzem
üres két tenyerem
és a belőle élőt:
a gyerekem
szegényt.
Hát mért vagyunk?
Ha nem tud mihez kezdeni velünk a világ
s csak a gazdagok felettünk elhuzó kacaját
bámuljuk idegenül
mint robotjukba tompult szántó-vetők
a délre költöző madarakat.

Bohuniczky Szefi [Maller Dezsőné, Bohuniczky Jozefa, a Nyugat munkatársa] ezt írta: „Rögtön valami meglepetést adó íz, szeszély, furcsaság, ős életösztönök nyugtalansága érint meg ezekből a versekből, Ízig-vérig asszonyi. Minden ereje asszonyi erő: az erőtlenség hősi létküzdelme. Tisztán érzelmi küzdelem. Ritkán érezni oly sürgetőnek a mondanivalót, mint itt. Elfojthatatlan muszájság ez habozás nélkül. A nagy egyenetlenség is, melyben a szavak szétszakadva, vagy jobban mondva, nem találva egymáshoz, egyszerre több ágba tépik líráját: zilált sokfelé figyelésének röntgenje”.

Felszakadt sebekkel

Sivárabb szívvel, mint a sivatag homokja állok.
Pedig megállásom nem kifejezője többé
a várakozásnak.
Oh! mit kellene tenni most,
mikor minden visszafordul?
Mikor a jajjaim is szembefordulnak velem
értetlen, kőmereven.
Nem akarnak a testemről leszakadni
és sikongva beszaladni
tért, szívet, levegőt
és a szenvedőt:
engem: megmutatni
mindenkinek.

 

Visszatérése után eleinte elsősorban verseket írt, amelyeket az újságok mellet főleg korabeli irodalmi lapok közöltek. Sorra születtek bestseller művei, melyeket olaszra fordítva is kiadtak. Elek Artúr a „Magyar lírikusok olasz antológiája” című könyvében kiemeli, hogy fiumei Gino Sirola négy női költőnket: Mollináry Gizellát, Szenes Erzsit, Reichard Piroskát és Török Sophie-t külön fejezetbe foglalta.

Vers

Mikor kell innen menekülni? . . .
s ahonnan jöttünk
a porba tűnni?
Meddig tűrsz meg itt
egy helyben biztos
boldog, örök Isten
mindennapi reménytelen
szerelmünkkel,
kenyerünkkel?

 

„A kocsihajtó, Mollináry Gizellának nyolc éven belül megjelent negyedik verskötete, jelentékeny és termékeny költői tehetség virágbaborulása. A költő szemlélődő szemmel és érző szívvel jár a világban, az életen át, a lelkében képek raktározódnak el a külvilágról s az életszemléleteken át megrezdülnek a lélek mélyén, mint leadóállomáson át az életmelódiák. Nem könnyű, felszínes, könnyedén odavetett dallamok; az Életnek Mollináry Gizella verseiben komoly, mélységes és tragikus az értelme és szomorú a dallama. Tragikus és fájdalmas végzet, hogy megszülettünk, keserű vajúdás a sorsunk, a lélek keserves vajúdása, mert a boldogság hitével születtünk s az elsorvadt reménységek tarlóján kielégítetlenség az osztályrészünk. Ó, nehéz dolog kocsihajtónak lenni, a lélek isteni bélyegével járni az emberek között, mert ő »az izzás fájdalmát elfogadta parázs«, nehéz dolog a súlyos fiatalság keresztjét elviselni és nehéz, keserves dolog asszonynak lenni, a tehetetlenség és kielégítetlenség gyötrő malomkövei közt megőrlettetni. A boldogság? . . . Megenyhülés a kíntól. A halál?... Nagy szitakötőszárny, mellyel a »sok sebtől sajgók magukat fájdalomtalanra befedik ...« Nem mosolyos, optimista költészet a Mollináry Gizelláé, a lélek véghetetlen háborgásait, végtelenségeit tárja elénk s maga ez a körül nem határolt, bizonytalanságok ködében szétterjengő lélek is fájdalmas,mert csak a bizonyos a megnyugtató, a lelki feszültséget megoldó. Az élet minden látszólagos egyszerűsége mellett” írja recenziójában a Néptanítók Lapja 1935-ben.

Elalvás előtt

Most jó és üres vagyok
Mint egy szétszedett keskeny gyermekjáték
S szabad a magamból kihullt kinokra néznem
S szabad, hogy rettegésem arcomon lássék.
Most jó és üres vagyok
Mint nevetése a játszó öregeknek,
Szabad céltalanságom megvallani magamnak
S szabad rosszúl vernie a szívemnek.
Most jó és üres vagyok…
És mint magától megállt bölcső: gyáva
A befejezetlen mozdulatok értelmét keresni
…S ráismerni bennük a közelgő halálra.

 

Bár a húszas-harmincas években több verses kötete is megjelent, mégsem azokkal, hanem regényeivel aratott komoly sikereket. leginkább önéletrajzi ihletésűek, gyermek-, illetve ifjúkora változatos élményei ihlették őket. Terjedelmes, rendkívül aprólékos, kissé egyenetlen és néha hihetetlen élményekkel teli művei nagy népszerűségre tettek szert, mint például a gyermekéveit megörökítő Betévedt Európába cím regény, amely tizennyolc kiadást ért meg. Ennek ihletője ez a vers.

Betévedt Európába

Két feltartott ujjal esküszöm a Mindenható 
 Atyának és neked hazám, fajtám, nemem és 
 minden embernek, hogy így volt! 
Esküszöm, hogy semmit tudtommal el nem  hallgattam. 
 Őszinte és igaz szívemből szánom és 
 bánom vétkeimet és mélyen szégyenlem a 
 tieiteket. 
Fogadom, hogy többé nem vétkezem - de, 
 hogy a bűnre szolgáló alkalmat elkerülhessem 
 magamban és késői utódaimban, hagyom 
 nektek ezt a történetet. Okuljatok belőle. 
 Ne erre! ... Ne így! ... Senki utánam! ... 
Olvassátok el csak azért, hogy belevághassatok 
 a homlokegyenest ellenkező irányba és 
 engedjetek engem magam elveszni abba 
 a végzetes és átkozott sötét éjszakába, 
 ami tegnapotok és mátok. 
Mert ezen annyi az átok, amennyi a nagy mészárlásban 
 elhullt véreitek fölött sulykolt föld porszeme 
 és a hiába pazarolt szent életek feletti dombok 
 felett remegő levegő atomjai, melyeket azóta 
 még kisebb részekre sikerült rombolnotok. 
Mert folyton romboltok, mert minden kisebbre 
 és kisebbre sikerül a kezeitek alatt és az 
 egészet boldog megelégedettséggel és 
 kárörömmel lesi a Rombolás Szelleme - amiért 
 neki, érette és helyette dolgoztatok. 
Ne erre! ...

 

Ezek után is sorban születtek bestseller művei. Legnagyobb sikereit az 1940-es évek első felében aratta Sikerei komoly jólétet biztosítottak a családnak, így férje jövedelme valamint irodalmi munkássága révén biztos anyagi körülmények közé került, és 1940-től már minden idejét az irodalomnak szentelhette. Nagymaros községben 1937-ben vásárolt egy tágas villát, ahol kényelmesen és díszesen rendezkedett be. Az 1930-as években - főleg rendkívül erős délszláv kötődései miatt – németellenessé vált, meggyőződését csak jobban megerősítette, hogy kadét fiát 1941-ben egy német szolgálatba adott hajón, az Ungváron vesztette el. Emiatt 1944-ben a német megszállás után a Gestapo letartóztatta, ahonnan nehezen szabadult. A háború utolsó hónapjaiban bujkált, és a békét nagy megkönnyebbüléssel, s új reményekkel fogadta. Majd 1945 után azonban csak egy könyve jelenhetett meg Az Isten hallgat című, szintén önéletrajzi mű, 1947-ben. A szovjet megszállás majd a kommunistadiktatúra bevezetésével személyét mint irodalmárt teljes mértékben háttérbe szorították, és hallgatásra ítélték. Bár „baloldali” és szociális meggyőződésű személy volt, munkái és stílusa a korszak sztálini- rákosista önkényébe, a Lukács-Löwinger „szocialista realista” irányzatába „természetesen” nem fért bele, kispolgári írónőnek, a rendszer ellenségének kiáltották ki. Ráadásul származása és erős délszláv érzelme miatt megbélyegzettként nehezítette helyzetét az ötvenes évek üldözésmániás, Tito-ellenes politikája miatt, sőt megélhetése is veszélybe került. Írói próbálkozásai már nem jártak sikerrel. Írásműveit, beadványait visszadobták, vagy nem válaszoltak rájuk, és egyértelművé tették, hogy nem kívánják visszatérését az irodalmi életbe. Arra kényszerült, hogy fizikai munkával - földműveléssel - keresse kenyerét, és ebből tartotta el beteg férjét is. Az egész korszakban folyamatosan panaszbeadványokkal és kérelmekkel ostromolta a hivatalokat - mindhiába. Az irodalmi élet hivatalos helyeitől rengeteg ígéretet kapott, de konkrét segítséget alig. Az írókat támogató úgynevezett Irodalmi Alap nyújtott számára néha némi időleges segítséget segély és pénzkiutalás formájában, tartósan azonban nem oldották meg helyzetét. Nagymarosi házát üdülőnek szemelték ki, de ennek megvásárlásából sem lett semmi. Ezért 1956-ig nagyon keserves körülmények között élt, végül 1956 tavaszán felvették az Irodalmi Alap tagjai közé, az 1956-os forradalom és szabadságharc után publikálni is engedték, ekkortól a katolikus írók menedéke, a Mihelics Vid szerkesztette Vigília című folyóirat közölte verseit.

Kertben

Minek mindenről beszélni?
Úgyis tudod, hogy várom:
felnőni alakod nemes rajzát a kertajtóban
ahogy a nárcisszal szegett uton felém tartasz
s a rózsakarókra tűzött üveggömbök szines tükrei
maguknak orozzák örökifjú gondtalan arcod.
Olyan szép vagy.
Istenem! szelíd könnybe fúl az elcsodálkozás
mozdulni sem merek, nehogy megrebbentselek
és egy nem várt mozdulatod diszharmóniát teremtsen
nappal övezett nevető legényarcodon.
Oh! mert szent ragyogású a szitakötők eozinos lilatüzű csillogása
az áthevült georginák s ez az egész napba-mosdatott kertvilág
aminek most felmagasztosult pillanatnyi sorsa:
hogy Te átjössz rajta, Felém.

 

Az írónő 1978-ban hunyt el. Írásait az irodalmárok és a kritikusok nehezen tudták besorolni valamely műfaji kategóriába, a kritikusai a „ tipikus női írók” közé sorolták - nem is tartották igazi regényeknek, inkább emberi dokumentumnak, a líra, a szociográfia, az énfejlődés különös, de széteső katyvaszának. Mollináry a két háború közti szegények, munkások, zsellérek életének valóságos átélője és hitvallója. Lírájában - ahogy jellemezték - az asszonyi lélekről vallott, vallásos színezettel. Verselését formailag lazának, szétesőnek tartották.

Éjjel az ablakból

Ezüst fény esik át a vízen,
biztos egy haldokló panasza siet,
valahonnan valaki valakinek üzen.
A temetők csöndje is elszánta magát,
az elégedetlenek bölcsőihez menni
megölni az alvók, ébredő jaját.
Még az utszögek is őrzik a koldusok dalát
s a szükség imáiban egy elmúlt nap nézi
mélyre vájt vércseppes lábnyomát.
Tornyok lelke a városokra bámul
mig a ravatalos szobák fázós függönyein
az osonó hajnal pírja aláhull.

 

Nem tartották őstehetségnek sem, azonban mindig kiemelték autodidakta, önmotivációs tehetségét, amellyel kellő iskolázottság nélkül is megtanult jól írni, beszélni. A magyar írói önéletrajzok közül viszont kiemelkedik Mollináry Gizella „Betelt az élet hamissággal” műve. A „Betévedt Európába” és a „Betelt a föld hamissággal” az adatok hatalmas tömege, részletes leírása miatt válik megdöbbentővé. Elődeinek gazdag sora — hogy csak a háború utáni irodalom néhány kiemelkedő memoárját említsük: Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Németh László vagy Illyés Gyula — azt bizonyítja, hogy sajátos külső körülmények és belső, izgalmasan szükségszerűség váltakozásai az első helyek egyikére sorolják be. A kritikusok jellemzése szerint inkább szülte verseit és könyveit, amelyeket mély, tiszta érzések és erős felindulás, valamint feszültség jellemzett, egy magasabb rendű lélek megnyilatkozása. Mollináry irodalmi életműve izgalmasságával és a kort ábrázoló hitelességgel bír, csak pár irodalmi kiválóságunk, mint Szerb Antal, Németh László, Féja Géza vagy Fekete István vetélkedhet vele. Mollináry Gizellát is helyére kellene tennie kritikai életünk erre hivatottjainak, akik máig elsumákolták többek közt ezt a nemes feladatot is.

Életműve:

Asszonyi alázat. Versek, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1927.
 Földet érint homlokunk. Versek. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1929.
Az arc elsötétül. Versek. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1931.
A kocsihajtó. Versek. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1934.
Ami történik. Versek. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1937.
Betévedt Európába. Regény 1-2. kötet Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1941. /5. kiadás 1944/
Betelt a föld hamissággal. Regény. 1-2 kötet, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1941. /4. kiad. 1944./
 Meddő szüret után. Regény. 1-2. köt Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1942.
 Vádoltuk egymást. Regény. 1-2. köt Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1943. /2. kiad. 1944./
Az Isten hallgat. Regény. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1947.

Források: Arcanum, Az Erdélyi Helikon 1931, Az Est Hármaskönyve 1938, Féja Géza bibliográfia, MEK, Népszava repertóriuma, Néptanítók Lapja 1934, Protestáns Szemle 1942, Török Sophie naptárai 1921-41, Új Ember 1978, Vasárnapi Ujság repertóriuma,

Összeállította – cspb –

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf