Szabolcska Mihály: Mária

Mikor beragyogja a földi dicsőség,
A világ királyát, a hozsánnák hősét,
Mikor más se terem körülte virágnál:
Te örömkönyűddel titkon félreálltál,
Ó, Krisztus édesanyja, Mária!

Mikor kikacagják és gúnyba feresztik,
S kárörömmel nézi egy világ a vesztit,
Mellé állni mikor egy lett a halállal:
Te ott állsz mellette fénylő glóriádal,
Ó, Krisztus édesanyja, Mária!

S ahogy így elnézlek, tövén a keresztnek,
Olyan ösmerősül tűnsz föl a szívemnek.
Ó tudom én már, hogy nem először látlak,
Hívtalak én téged már édes anyámnak,
Ó, Krisztus édesanyja, Mária!

És ahogy elnézlek, tövén a keresztnek,
Meghányom a sorát egész életemnek,
S a te keresztednél, a szíved nyomában,
Megáldok valakit a haló porában,
Ó, Krisztus édesanyja, Mária!