Diószeghy Tibor: A dal

Nem maradt más meg, csak a dal,
a dal a bölcsős múltból,
ezernyi szín, zamat, erő
pár nótakoszorúból.

Ezen tengődtünk mind ma itt?
hol más a nyelv s az ének,
ebből tengetjük életünk,
mi hervadó szegények.

Csak ez, csak ez ne vesszen el,
a dal egy más világból,
mert míg ez szájról-szájra jár,
nem félünk a világtól.

Ezért csak ezt a dalt tanítsa
a szülő gyermekének,
mert míg e dal kél, létezünk
s bennünk új nemzedékek!