Berda József: Szeretőm ötvenéves asszony

(Enyelgő ének)

Vén vagy már, asszony; én teli tűzzel,
mégis ráncos arcodat csókolom-simogatom.
Hiába öregszel, nékem fiatal vagy még!
Őszülő hajaddal játszik most kigyulladt
kezem, fonnyadt testedbe harapok, ízlelni téged
cserepes számmal! Beteg lettem, - mondd,
mit tegyek ellene, árva siheder?

Enyém vagy, Asszony! - Mintha jó anyám
volnál: fiatal szívvel úgy borulok most eléd!
Csúf lehetsz másnak, de
csupa szüzesség maradtál nékem; -
gőgös undorral sose törődj már többé!
Szomorú véred szomjazza csak a férfit: én
nem szégyenlem, hű szeretőd vagyok;
s ím, lásd! meztelenre vetkőzöm előtted -
idd ki, idd ki fiatal testem egyre csírázó melegét!

Légy éhes, ne kímélj, tiéd vagyok én!
Nyavalyád legyen bár, jó gyümölcs az nékem s
tiszta szerelem, - gyermeki tejként
fogadom el tőled... Szeress csak, szeress engem, s
ne szégyellj viszontszeretni. Kedvem jött rád,
hűtsük le melegét! Így virulj, - vagy csúfold
anyámnak magad: minden hiábavaló! Friss húsom
vérével táplállak én már halálig.

Asszony, te legszebb öregasszony, kinek
már több gyermek terhe viselte méhét:
örüljünk együtt, öreg szerelem
néked való gyermeke vagyok én!
Örök fiad leszek, meglásd, ki leborulván eléd, lógó
emlőidet kéri, - s alig várja, ájult testtel
hogy megadja magát tenéked!