Kosztolányi Angéla: Te hallod…

Te hallod, szívek mit énekelnek,
s Szíved zenéje ad dalt az Égnek.
Dalolsz a tengermorajba mélyen,
s esőcseppekbe dalolsz az éjen.
Pacsirta titkon minisztrál Néked,
hajnalmisédbe trillázva csenget.
A színnek, fénynek dalát, Ki érted,
s ölelve tartod a mindenséget,
szent dalban égve, ragyogva térj be
a lelkem őrző adventi éjbe!
Hadd énekeljek, szeressek, égjek,
- szerelmes árnyad, rabja a Fénynek!

Ah, adj egy dalt ma nékem, Istenem,
mely égig ér s nem hal majd meg sosem!
Örökre zengve dicsőségedet,
Hogy, míg egy szív ver, lesz dal s szeretet!

1936