Csata Ernő: Költői harmóniák (Kompozició tíz tételből)

… Liszt Ferenc születésének 200-ik évfordulójára

(Liszt Ferenc: Harmonies poétiques et religieuses –
Költői és áhítatos harmóniák ihlette sorok)

1. Feleségemnek

(Liszt Ferenc: Invocation – Invokáció)

Fény és árnyék lennék, ha
te néma csönd lennél, ma
én szétszóródhatnék, mint
az apró könnycseppekben
szivárvány, a teljesség
mégsem lehetnék, mi a
vég nélkül rezgő térben
vibrál, sugárzó űrben,
csupán az rezzen bennem,
az omlik törmeléknek,
mint Szaharában porszem,
ha dűnébe csapódnék.

 

2. Csíksomlyón

(Liszt Ferenc: Ave Maria)

Pünkösdkor itt az őseink, a jussunk,
a széjjelrágcsált gyökereink földjén,
rovás-üzenetek titkai
szivárognak a zsigereinkbe.
Hetedhétországot megjárt apáink
keserű imái ma az ősnyelven
pezsdülhetnek a génjeinkben,
mert millió akarat hulláma
ring a fényben, hiszen a tűzokádó,
hétfejű sárkányok lángcsóváikkal
perzseltek, de nem nyeltek még el.
A felkelő fény kozmikus zenéje,
csángók ősi dala lüktet csodára,
és áraszt új reményt égi szikrája,
ahogy hullámokként hömpölyög
rózsafüzérben, a keresztalja

 

3. Öröklét

(Liszt Ferenc: Bénédiction de Dieu dans la solitude –
Isten dicsérete a magányban)

A mindenség voltunk:
– az Ige és
az ős semmi Egyben,
időtfaló
teremtő Tűz,
magunkba rohanó forrás –
Vagyunk,
valami feketelyuk
koromsötétjében,
időszálon hurok
és leszünk
Isten tenyerén
kétágú fénymag,
örökkön múló,
vibráló idő.

 

4. Elmúlás

(Liszt Ferenc: Pensée des morts –
Emlékezés a holtakra)

A pillanatra
megtorpant élet
a semmibe röppen.
Emlékké válik
az utolsó kép
és a szó, végleg
a mennyekbe száll.
Zsoltárok hangján,
még észrevétlen,
a múlt elindul.

 

5. Bayreuthban

(Liszt Ferenc: Pater noster – Miatyánk)

Oh, Atyánk!
Mily szörnyű hazugság!
A bájitalt nem tudni
nékem ki kavarja.
Cosima lányom
is itt hagy magamra.
A szemeim égnek,
s lebegek nagy forróságban.
Még élek,
de felettem millió
angyal libben,
haláltáncot jár.
Oh, bárcsak ne itt
érne a halál.

 

6. Zeng az ének

(Liszt Ferenc: Hymne de l’enfant – Az ébredő gyermek himnusza)

Zeng az ének
csilingelő
gyermeklélek.
Szülőfalum
havas táján,
fenyves alján
zeng az ének,
csilingelő
gyermeklélek.

Zeng az ének,
angyalszárnyak
csilingelnek.
Szorongató
izgalomban
Jézuska jár
minden házban.
Zeng az ének
csilingelő
gyermeklélek

Zeng az ének
csilingelő
gyermeklélek,
az ajtókban
pásztorének,
Betlehembe
sietnének.
Zeng az ének
csilingelő
gyermeklélek.

 

7. Temetés

(Liszt Ferenc: Funérailles - Temetés)

A csónak nagyszerű – tudták ezt ők,
a férfiak – s mentek a vad halálnak,
a partokon körös-körül hiénák várakoztak …
– evezzetek – mondták az istennők.

Ó, hogy lehetne – kérdezték halkan ők,
a férfiak – feledni, hogy veszélyek,
s szégyen vár a harc után, mitől fél a lélek?
– ha meghaltok – mondták az istennők.

(Victor Hugo: Gitár című verse nyomán.)

 

8. Ima

(Liszt Ferenc: Miserere d’apres Palestrina –
Bűnbánati ima Palestrina nyomán)

Végtelen isten
fordulj felém,
ne dideregjek árván,
a semmi közepén.
Izgága porszem,
ha majd lehullok
kemény sziklákra
vad szelek hátáról,
mielőtt elmúlok.
Mindenható
teremtő erő,
jöjj elém,
emelj magadhoz,
karolj belém,
érezzem magam
isten tenyerén.

 

9. Siratóének

(Liszt Ferenc: Andante lagrimoso – Lamartine: ,,Hulljatok csendes könnyek” verssorok nyomán támadt elmélkedés)

Ne sírjatok!
Szívem lüktető ritmusa, a
teremtő kozmikus zenébe
simult mára.
Ne ez maradjon legszebb
emléketek rólam,
sápadtra dermedt testem,
a koporsóban.
Az öröklét szent lehelete,
egy mindenható akarat
mozgott, ölelt, szeretett,
gyűlölt és nevetett benne.

Ne sírjatok!
Nekem már
nem fáj semmi.
Századok forgószelének
nyargaló porában,
fogok újra
visszajönni.
Magamra, igazán,
most maradok,
amikor földdel,
jó magasan
betakartok.

Ne sírjatok!
Életek sarjadnak
majd rajtam, a
síromon, majdan.
Virág leszek
talán, az emlékezés
asztalán, vagy
csillanó fény a
lobogó gyertyalángban,
egy bolyongó,
nyugtalan porszem,
az örök körforgásban.

 

10. Sóhaj

(Liszt Ferenc: Cantique d’amour – Szerelmi ének)

Mondd,
mennyi örömtörmelék
röpke életünk?
Elfér-e benne
törékeny szerelmünk?
Pihe lepke,
szemtelenke,
konok lelkünket meglepve,
ha
belepottyan életünkbe?
Ne riadj -
csupán éltető,
bársonyos illat,
amit
itt felejtett
a múló alkonyat.

2011

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf