Kiss Menyhért: Szeged

Az iszapként úszó vörös áradatban
Igéretföldjeképp ragyogsz a magasban.
Sóhaja, reménye sok bolygó magyarnak,
Kik hazaárulók lenni nem akarnak,
Ide csábította mosolygó kék eged:
Szeged…

Itt még a házakon trikolor lengedez,
Ha nem is Óceán, de magyar tenger ez.
Itt nem akasztanak, nem is fosztogatnak.
Szelíd bűbája van nyári alkonyatnak,
Lágyan simogat meg a lelked, a szemed:
Szeged…

Mint a keresztény megy, lázzal, lelkendezve,
Messiást megszülő, messzi Betlehembe.
Jönnek, menekülnek, szenvedő magyarok,
Mert szebb magyar jövő hajnala itt ragyog.
Álom, vagy délibáb, amivel hiteget:
Szeged…

Álom, vagy délibáb, magyar sors, akármi,
MI tudunk küzdeni, bátran nekivágni,
Társtalan, egyedül, Duna-Tisza ölén,
Komor fenségében vár a magyar bölény.
Felséges nagy harcát veled küzdi, veled:
Szeged…

Lesz még egyszer ünnep, ível a szivárvány,
Te voltál a párnánk éjnek éjszakáján.
Te voltál a jászol, ahol megszületett
Véres, könnyes, jajjos szent Hazaszeretet.
Koszorúk, virágok fonják be szép fejed:
Szeged, magyar Szeged…

1919. július