Tabéry Géza: Zord idő

Báró Kemény Zsigmond az 1848/49-i szabadságharc leveretése után Nagybányán, Thurman Antal házában rejtőzve írta legnagyobb regényét, a „Zord idő”-t. Ezt a verset a bujdosó regényíró emlékére írtam kegyelettel.

A kétszáz éves hárs zúgott a szélben
Thurman úr csöndes, nagy kertje felett,
Acéltollával éjjel hessegette,
Tegnap Világos, ma szörnyű setétség…
Lesz-e még hajnal, vagy a ködhomály
Oly végtelen a szabadság felett,
Mint Nagybányán az örök bányaéj?

A Thurman-házzal szemben gót torony
Tövén a templom nemrég beomolt.
S ha estelente lopva kisuhant
Rövid sétára a nagy menekült,
Lába szétzúzott márványba botolt.

Zord idők jártak akkor is,
Mikor még új volt a leroskadt templom,
Mikor még templom és torony
Együtt karcolta kőcsipkéivel
Mohács után az első zord időt.

Most árva torony felett világított
Magyarországnak árva csillaga,
… „Zord idő. Regény. Kövesse kiki
Vezércsillagát!”

Telek olvadtak és nyarak befagytak.
Álmok foszlottak szertesztét Klapkáról,
Dátumos remény ezer visszahullt,
Amíg nagylassan engedett
Negyvennyolc után a második,
Bujdosó költőnek Mohácsnál kutyább
Zord idő.

Derült azóta ég és beborult.
Dalolt a nép és új halálba hullt.
Intett szebb jövő s visszatért a múlt,
De múltával két régi zord időnek
Miben higgyen, kinek harmadik
Adatott újult végzetül?
Hol az új fény a vén torony felett,
A sorvadt jelen gyászéjszakáidban?

Szelíd kiégett arcból kék szemek
Sütnek csillagként reánk valahonnan,
S mint morzéjel egy messze túlvilágból
Villan s zárul le pislogva a szem.
A hol írónak néma nézéséből
Int a Zord idő régi jelszava:
– „Kövesse kiki vezércsillagát!”

Szerző ünnepi versül olvasta fel a K. Zs. T. 1929. XII. 2-i díszülésén.