Stoffán György: A „szegedi Kapisztrán” születésnapjára…

1884. június 20-án, a magyar történelem egyik nagy alakja sírt fel Csáktornyán, egy egyszerű polgári házban, közel a csáktornyai ferences kolostorhoz. Itt nevelkedett és itt érezte a hívást, amelynek engedett és lett a magyar ferences rend történetének nagy alakja. Ám, nemcsak a szerzetes kolostor falai között élte életét, hanem a tágabb, szeretett közösségéért is mindent megtett, vállalva a szenvedéseket, a megaláztatást, és a számkivetettséget. Zadravecz István máig példaképe a nemzetet szerető, a nemzethez hű, a nemzetért minden áldozatra képes magyarnak, s ma mégoly nagy szükség van példamutatására, hiszen ezer sebből vérző népünk, hazánk ma is úgy kénytelen tűrni a korbácsot, mint Jézus tűrte az emberek bűneiért. Mi a saját bűneink fájdalmát szenvedjük, de gyógyír erre a fájdalomra a nagy püspök példamutatása.

     Amikor a kommunista hazaárulás 1919-es ámokfutásba kezdett, Zadravecz, az egyszerű franciskánus házfőnök ki mert állni a Szeged-alsóvárosi ferences templom szószékére és onnan hirdette, hogy a kommunista-liberális csőcseléket meg kell állítani, mert az a haza, a hit és a nemzet ellen tör.  Szavai ma is éppen annyira aktuálisak, mint amikor elhangzottak ott Szegeden, 1919-ben. Majd a Nemzeti Hadsereg megszervezésében is részt vállalt, lelkesítve a háborúból hazatért katonákat, elsiratva a megcsonkított hazát, de nem feladva az irredenta gondolatot: „Mert a hazát vissza kell szerezni, mert a haza egy a mi hitünkkel, katolikusságunkkal, s ez a haza Mária országa, amelyet nem taposhat oláh, tót és szerb hadibakancs.” A nagy püspök, mint próféta beszélt a bolsevizmus és a liberalizmus drámai következményeiről, amely következményeket ma testközelből vagyunk kénytelenek megélni, megtapasztalni…

     

    Beszédei, lelkesítő gondolatai ma is, sokak számára erőt adnak: A köztársaság minálunk hazafiatlanságba, internacionalizmusba vezet. És ezért nagyon vigyázzunk, hogy ez a forrongás, mely tart, a hangzatos „köztársaság" frázis, amelytől a lelkek rettenetes módon követelődznek, ki ne vetkőztessen bennünket magyar érzelmeinkből és az internacionalizmus karjaiba dobjon!

    Mi az internacionalizmus? Az, hogy egyenrangúsíttassék az egész világ! Testvéreim, az igazságok, melyek akár társadalmi, akár természettudományi igazságok, azok igenis internacionálisak. Azok mindenkié, töröké, magyaré, franciáé, angolé. Így vallás, szellem, tudomány szempontjából internacionalista vagyok. De dacára, hogy a nagy igazságok lehetnek mindenkié – a nemzeti, a magyar érdekek – nem lehetnek mindenkié! Lehetek internacionalista tudásommal, vallásommal, de nem lehetek magyar meggyőződésemmel. Ez az én földi, nemzeti és hazafias érdekem! E magyar érdeket ápolom a milliók lelkében! Milliók! Bele ne zavarodjatok hát az internacionalizmusba! Ez annyi volna, mint hazánk feladása!... Azt gondoljátok, azok, kik kínálgatják nekünk az internacionalizmust, az angolok, franciák, szerbek, románok – internacionalisták? A legnagyobb fokban nacionalisták! Bennünket; szegény kis nyomorgatott országot, az internacionalizmus karjaiba akarnak dobni, hogy politikájuknak lehasaljunk. Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”

     

    Az 1919-es bolsevizmus felszámolása után a Kormányzó kérte, hogy Csernoch János bíboros érsek terjessze fel a Szentszéknél Zadravecz tábori püspöki kinevezését, amelyet az öreg esztergomi érsek örömmel teljesített, s maga szentelte püspökké Szegeden a ferences barátot.

    Trianon után páter Zadravecz volt az egyetlen hivatalos személy, aki látogatást tett és élelmet, pénzt gyűjtött a Rongyos Gárdának, amely – ha lett volna kormánytámogatottsága –, nemcsak Nyugat-Magyarországot, de Erdélyt és a Felvidéket is megmenthette volna a megszállástól, hiszen a Gárda gerincét a feloszlatott Székely Hadosztály tagjai alkották, kiváló vezetés alatt. Zadravecz hangot is adott fenntartásainak, a budapesti kormány, sőt, a Kormányzó nemtörődömsége, félrevezetettsége fölötti egyet nem értésének. A király visszatérésének megakadályozása is ellentéteket szült az állam vezetése és a püspök között, ugyanis Zadravecz arra hivatkozott, hogy a Kormányzó esküt tett a királyra, s ezt az esküjét szegte meg, amikor kiadta Boldog IV. Károlyt a szabadkőműveseknek, azaz hagyta, hogy a nagyhatalmak száműzzék Madeira szigetére, ahol hamarosan meghalt az uralkodó. A végső ellentét akkor alakult ki, amikor a király száműzetésben tartott temetésének napján, a Budai Várban esküvőt tartott a Kormányzó lánya… majd a Koronázó templomi requiemen az esküvő minden résztvevője megjelent. Erről így ír Zadravecz püspök: „Épp egy évvel ezelőtt járt itt először a király… épp egy éve esküjével ígérte, hogy Horthy nélkül egy lépést sem tesz az ország felé… ez ígéretét a szerencsétlen októberi járással megszegte… s íme, épp egy évre rá halott… Igen, minden eskü szent, de a király esküje a legszentebb! Valahogy megismétlődni láttam V. László esküjét, esküszegését… s meg nem tartott esküje évfordulóján beállott halálát…(…) Felmentem a kormányzóságra. Kíváncsi voltam a hatásra. Lelkem mélye háborodott fel ama dévaj öröm láttán, amelyben az egész társaság úszott… Különben a kormányzóék nászra készültek: Gondoltam, el fogják halasztani temetés utánra, de a kormányzó kijelentette, hogy nem odázhatja el, csak az az óhaja, hogy egész zárt körben, éspedig a Vár egyik szobájában történjen az esküvő. És 1922. április 3-án, a Vár egyik szobájában, mely kápolnaszerűvé lett alakítva, kérésre megeskettem a kormányzó leányát Fáy Lászlóval… Lakzi a Várban, midőn a Vár jogos, koronás ura a ravatalon fekszik.

    Április 4-én Csernoch bíboros hercegprímás ünnepélyes nagy requiemet celebrált a koronázó templomban. Az egyik liberát én tartottam. Undorral láttam Nagy Pálékat, Thanékat és egyéb katonáékat a requiemen…

     

    A liberális sajtó számos támadást intézett Zadravecz püspök ellen, de maga a szabadkőművesség is támadta, hivatalban lévő állami alkalmazott-tagjain keresztül, így Zadravecz néhány év múlva, amikor megpróbálták belekeverni a frankhamisítási ügybe, lemondott. A lemondás közvetlen oka mégsem a frankhamisítási botrány volt, hiszen itt minden sajtóperben elítélték a Róla hazudozó liberális újságírókat. Az igazi ok  az volt, hogy az állam akkor sem mert egységesen kiállni a trianoni gyász mellett, s magát a püspököt is támadták irredenta magatartásáért. A Honvédelmi Minisztérium is szorongatta, ezért Zadravecz nem kompromisszumokat kötött, hanem lemondott. „Válasszatok magatoknak olyan püspököt, akinek a hasán ugrálhattok, miközben folyik belőle a trianoni trágyalé!” – írta magánlevélben Csáky hadügyminiszternek… Lemondását követően sem szakadt el a politikától, hiszen a pasztoráció mellett sok civil szervezet elnöke, tiszteletbeli elnöke volt. A Kormányzó lassan megbékélt a lemondott püspökkel, s több alkalommal felkereste a Margit körúti kolostorban, hogy egyes politikai döntését megbeszélje a régi szegedi harcostárssal. A püspök, szónoklataival tömegeket mozgatott meg, felkereste az Amerikába kivándorolt magyarokat, és 1941 telén egy hónapot töltött Csíksomlyón, hogy megismerhesse a székelységet, és az erdélyi ferencesek életét. A csíksomlyói látogatásról szóló Historia Domus azonban már nincs meg, vagy az oláh megszálláskor olyan helyre rejtették, ahonnan még nem került elő… Zadravecz püspök erdélyi látogatásáról Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól tudtunk meg néhány részletet, az akkor plébános feljegyzései alapján.

    A második világháború alatt is komoly munkát végzett a püspök. A hűvösvölgyi Szentföld ferences zarándokhelyen zsidókat bujtatott rendtársaival, s mivel a politikai vezetőket ismerte, számos zsidónak szerzett menlevelet, s volt, amikor a nyilasoktól kért és kapott élelmet a megmentett zsidók számára… A szovjet megszálláskor  egy orosz tiszt kereste föl és kérte, hagyja el az országot, mert a ’19-es moszkovita zsidók, akik a szovjet hadsereggel tértek vissza Budapestre már feljelentették a szovjet titkosszolgálatnál. Zadravecz azonban nem hagyta el az országot, mert mint mondta: „Nem követtem el semmi olyat, ami törvénybe ütköznék”…

    Ezzel szemben mégis, mint az első koncepciós per vádlottját két évig tartották a Konti utcai börtönben, ahol a táborokból visszatért, kereszténygyűlöletben tobzódó zsidó nők embertelen kínzásoknak tették ki mind testileg, mind lelkileg. A bíróság azonban nem találta bűnösnek, illetve csak annyit tehetett, hogy az előzetes letartóztatás idejét, mint börtönbüntetést szabta ki rá. A szenvedés nem ért véget ezzel, hiszen kényszerlakhelyről-kényszerlakhelyre kellett költöznie, közben anyját is elvesztette, anyja házát pedig egy kommunista pártvezér kisajátította. A ferences rend nem fogadhatta be egyik kolostorába sem, így a zsámbéki plébánián élt idős korában, 1965-ben bekövetkezett haláláig, Budapestről kitiltva.

    Így sem tétlenkedett. Titokban be-bejárt pestre, meglátogatta a kolostort, és a teológiáról kirúgott papokat szentelt sokszor éjszaka, magánlakásokban.

    Rendje még ma sem ismeri el nagyszerűségét, buzgóságát és a magyarságért, a magyar katolicizmusért, az elcsatolt területek visszaszerzéséért végzett emberfeletti munkáját. Igaz, annyit már megmert tenni a rend vezetése, konferencián beszélgettek Róla… ahol finoman felemlegették élete néhány általuk is pozitívnak tartott apró részletét. Teljes elismertsége azonban még várat magára. 

    A magyar emberek szemében azonban Zadravecz szenvedése és életszentsége világos. Boldoggá avatásáról sincsen szó, mégis sokan szentként tisztelik, hiszen egész életében a hitet, a nemzetet és az emberiességet szolgálta. Egyetlen bűne volt, hogy kitartott Krisztus mellett, és Mária országát sem hagyta cserben. Püspöki jelmondata: „Pro regno Mariano” – azaz, „Mária országáért”… Földi maradványit, kérésének megfelelően az esztergomi ferences templom kriptájában helyezték örök nyugalomra…

    Ha komoly egyháztörténészi vizsgálat alá vennők a magyar katolikus egyház 20. századi történetét, minden bizonnyal bebi­zonyosodnék, hogy a Magyar Katolikus Egyház szenvedéstörténete báró Apor Vilmos püspök meggyilkolásávalés Zadravecz István súlyos megpróbáltatásaival kezdődött, amelyet követett Kiss Szaléz, Boros Fortunát ferencesesek, Vezér Ferenc pálos szerzetes, Márton Áron erdélyi püspök, Mindszenty József hercegprímás és az összes 20. századi magyar vértanú passiója.

    Zadravecz István püspök lelki és szellemi hagyatéka – Márton Áron erdélyi püspök hagyatékával csaknem egyenlő mértékben – kiemel­kedő e felsorolt hősök közül, mert e hagyaték – s ezt nem győz­zük hangsúlyozni – a mai emberhez szól, a mai problémákat dol­gozza föl és ad ezekre a bajokra érthető és megvalósítható re­ceptet. Csupán egyet nem tud adni – ismeretlenül – a társadalom­nak: hitet. Ahhoz azonban, hogy e szellemileg, lelkileg és erköl­cseiben, valamint magyarságában leépült magyar társadalom visszatérjen hitéhez és egyházához, erkölcseihez és ke­reszténységéhez, meg kell ismernie a nagy ferences püspök szellemi és lelki „ha­gyatékát”.

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf