Valentyik Ferenc: Tündér Ilona és Árgyélus királyfi Szabadkán

„Város, város, látni engedd
Beköszönő vendégednek
Sikátorod, palotád:
Várnak-e mondd, nyílnak-e mondd,
Tavaszi szent akarattal
Engem váró lány-csodák?”

             (Gyóni Géza, 1913)

     

Romantikus témájú riporthoz nincs alkalmasabb helyszín a Margitszigetnél. A csöndes sétány padján beszélgetve szinte megáll az idő és az emlékekben átszellemülten lapozgatva visszajön a régmúlt. Egyszeriben könnyen felidézhető válik minden, amiről hosszú-hosszú ideig kényszerűen hallgatni kellett. Székely Molnár Imre (1902-1980) író, költő, újságíró 1934. szeptember elején megnyugvással tapasztalta, hogy riportalanya, a kissé sápadt, középkorú dekoratív szabadkai úriasszony mennyire felszabadultan idézi fel lánykori emlékeit Gyóni Gézáról. Azt, ami már történelem, és amit még nem írt meg senki, mert az évtizedek óta házasságban élő hölgy bő húszéves hallgatását csak most szakította meg. Mindössze 17 évesen ismerte meg a költőt Szabadkán és szerelem lett a találkozásukból.

    - Hallgatag, csöndes ember volt, magas, hosszúkás arcú, szőke hajú, kékszemű, révedező. Mintha mindig egy különös álomvilágba révült volna. Azt is mondhatnám, hogy férfiszépség volt, akihez csak úgy tapadtak a nők. Babusgatták, kényeztették Szabadkán, mert ő volt a közönség kedvence. De csak kevesen ismerték, mert kerülte az embereket – idézi a költő alakját, majd szinte monológszerűen folytatja:

    - Én a lelkét ismerem, a költő finom lelkét, amely érzékenyebb a legfinomabb szeizmográfnál. Talán a fiatalságom, talán a szépségem – széplány hírében álltam – vonzotta hozzám, s ő volt az én Árgyélus királyfim, akire egy életen át várt Tündér Ilona. Kinyitotta a szívét előttem… Esténként titokban kimentünk villamoson Palicsra és az öreg akác, topolya és fenyőfák alatt hallgattuk a cigánymuzsikát. A nóta szárnyán összefonódott a lelkünk, s a szívünkből kinőtt a szerelem virága. Meg is kérte a kezem, de az apám nem adott hozzá. A barátságunk azért tovább tartott, bár Gyóni kerülte a házunkat. Rendszeresen találkoztunk ismeretlen utakon, és én hiába biztattam, hogy nősüljön meg, nem tette.

    Majd a beszélgetőtárs kérdésére némi cinizmussal közli, hogy neki viszont férjhez kellett mennie, de a költő emléke azóta is, ma is a lelkében él. Bizonyságul kinyitja a retiküljét és két sűrűn forgatott fehér lapot, két verset vesz elő Gyóni Géza gyöngybetűivel.

    - Ezek az én virágaim, és ha megunom őket, másikat teszek a helyükbe. Eredeti mindegyik, az enyémek.

    Székely Molnár Imre kézbe vette a becses dokumentumokat és gyorsírással észrevétlenül lejegyezte őket. Így gazdagodott a magyar irodalomtörténet két újabb Gyóni verssel:

Felelni fogtok értem

Ti mind felelni fogtok
Itten értem egyszer,
Sorsok szakadtak, sóhajok támadtak

Agyamban, szívemben.
S elveszett mind, semmivé lettem
S elhagyott az Isten,
Felelni fogtok értem egyszer.

Közönyös szívetek letiport, legázolt,
Tört virágként éltem,
Elhulltam cserépben s szertefoszlottam
A néma sötétben.
Óriásnak jöttem s domb se lettem.

Elárvult ruhámra kockát vetettem,
Embertelenül megvetve, utálva
Szerelmet koldultam e földi világba’,
De ha van igazság és Isten,
Felelni fogtok értem egyszer…

 

Szerelem ravatalán

Lángtested előtt
Minden férfi vággyal
Letördelek csöndben,
Zsoltáros imával.

Feloldozást kérek,
Bűneim meggyónom,
Legyél a kegyelmem,
Királyi nagy trónom.

Alázzál meg százszor,
Korbácsold a vérem,
Égjek el a vágyban;
Temetőmre leltem.

Mosolyt ne fakasszon
Két szemem sugára,
Úgy bámuljak fel rád,
Mint barát az oltárra.

Lángok ostorával
Gyilkold meg a lelkem,
Hogy ég a föld között
Szüntelen lebegjen
- - - - - - - - - - - - - - - -
Nyugalmam ne leljem.

   
    Az ismeretlen Múzsa nagyot könnyített a szívén és a lelkén, megszólalásával talán leginkább saját magának, lánykori önmagának tartozott, de megőrizte névtelenségét, nem vágyott hírnévre, nem kért részt a költőre vetülő dicsfényből. Története, románca 1913 februárja után játszódott, amikor a költő Sopronból a szabadkai Bácskai Hírlaphoz szegődött. Az irodalomtörténet Gyóni szabadkai időszakát – jobbára Gyóni (Szolár) Ferenc kutatásaira és publikációira alapozottan - sommásan egyetlen férjes asszonyhoz köti, pedig a valóság ennél árnyaltabb, pl.: Verő Janka színésznő visszaemlékezéséből tudhatjuk, hogy Gyóni népszerű alakja volt a Kossuth-utcai korzónak, ahol esténként megjelent, és „a korzó minden fiatal lánya összenézett vele”.  

    Gyóni akkor 29 éves, azaz 12 évvel idősebb, mint szerelme. A megelőző időkben soha nem jutott el a lánykérésig, nem szándékozott ennyire elkötelezetten megállapodni és családot alapítani. Ebben azonban az a felismerés is szerepet játszott, hogy tudta jól: a maga bizonytalan egzisztenciájával a kor megfogalmazása szerint nem volt partiképes. Szülőhelyén többször utolérte az a fátum, hogy a helyi családok rendszerint csak addig tűrték el az eladósorba került lányaiknak történő udvarlását, míg komolyra nem fordult a dolog. Ezt érzékelve azonnal közbeléptek, s hogy ne romoljanak a férjhez menési esélyek, megtiltották a kapcsolatot, elmarták őt a háztól, és elfordították a lány szívét a poétáról. Így jutott el a költő érdeklődése az asszonyok iránt, hiszen Sopronban már egy kivételes szellemi képességű elvált asszonnyal volt a legkomolyabb kapcsolata.

    A két ismeretlen vers témaválasztását tekintve beleillik Gyóni szabadkai időszakának többi alkotásai sorába. Tartalmaznak jellemző szófordulatokat, de színvonalukban nem érik el az Élet szeretője című kötet szabadkai költeményeinek nívóját. Valódiságukat illetően leginkább az újságcikk szerzőjének személye, Székely Molnár Imre jelenti a garanciát, hiszen ő közvetlenül látta a költő kézírását és meggyőződhetett arról. Csak sajnálni tudjuk, hogy a névtelen szabadkai Múzsa a többi alkotás titkát még vele sem osztotta meg és örökre megtartotta magának…         

     

    Források:

Gyóni Géza: Új város előtt (vers). In: Gy. G.: Élet szeretője. Versek 1909-1914. Athenaeum, Budapest, 1917. pp. 48-50.
Verő Janka: Emlékezés Gyóni Gézáról. Tavasz – Pozsony, 1919. augusztus 24. pp. 302-304.
Szolár Ferenc dr.: Gyóni Géza múzsái. Budapesti Hírlap 1934. június 24. p. 10.
Székely Molnár Imre: Megloptam Gyóni Géza Léda asszonyát – Két ismeretlen Gyóni vers. Függetlenség 1934. szeptember 8. p. 19.
Gyóni Ferenc dr. (sajtó alá rendezte): Gyóni Géza ismeretlen versei. MEFHOSZ Könyvkiadó, Budapest, 1943. p. 231.
Valentyik Ferenc: 600 bibliográfiai adat Gyóni Géza pályájáról és költészetéről. In: V. F. (szerk.): A béke katonája. Antológiai Kiadó, 2014. pp. 253-342.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf