Balla Irma: Június
Gesztenyesornak hull a virága
„Fuit” a tavasz már… foszlik az álma…
Ó-arany lámpást gyújt a határ.
Friss vizek hímzett parti szegélyén
Dús lugasok zöld függönye mélyén
Kigyúló arccal, lesben a Nyár.
Érik a meggy… Nyár… Zúgnak a vén fák…
Messze a fürj szól… Táncol a fény-báb…
Göndör a bárány, bársony a gyep…
Friss koszorúkban kék nefelejts ég,
Érc-kosarába gyűjti az Emlék…
Szent zivatarnak lelke remeg…
Mostan a férfit űzi a vágya
Gyűjtve-aratni messzi határba
Próbatevésre: küzdve ki nyer!...
Húzza a szomja, vonja a kedve
Ott, hol a hírnek hív a szüretje
S szőke kalásszal int a siker!...
Mostan az asszonyt űzi a vágya
Hajtani lelkét boldog igába:
Hívja a fészek, vonzza a cél:
Hol pici bölcsőt ringat az álom,
Rózsafa bókol által a rácson
S kéken a hűség csillaga kél…
1927