Forgács Antal: Balatoni táj

Mint gyöngy fénylik a láthatár, a csend mint óriás madár lebeg a táj felett.
Mint szerencsétlen üldözött bujkál a nap a fák között, s a domb mögött elül.
A vízen könnyű szél mulat s formál parányi kúpokat, azután elmerül.
Puhán csillan a sárga hab, s a lágy partba beléharap a hullám hűs foga.
Ó tiszta táj, nemes vidék, emelj föl engem! Szállanék e bús szépségen át.
A hajlongó fák zengjenek, s mint hű szemek vezessenek a boldog csillagok.

1938