Gyóni Géza: Orgonavirág

Az asztalomon orgonavirág.
Oly édes mostan emlékezni rád...
Virága közt fürtös főd megjelen,
     Oda varázsolja
     Minden kis sziromra
     Forró szerelem.

Beszívom a virágok illatát -
És édes, fájó reszketés hat át.
Virágkehely is lassan megrezeg,
     Mint egyszer akkor -
     Bús alkonyatkor
     A te kis kezed.

Virágillatnál kék múltba szállok,
Hullottak már az orgonavirágok
Szomorú úton úgy kisértelek.
     Csak mentünk szótlanul -
     - Vándormadár vonult
     A fejünk felett.

És azt gondoltuk akkor, édesem,
Míg hulltak a virágok csendesen, -
A mi számunkra virág sem marad...
     Visszatérünk-e majd,
     Ha a virág kihajt,
     Mint a madarak?

Az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Virág közt látom bánatos fejed...
     Május... orgona nyit,
     Daltól zeng a csalit -
     Itt a kikelet. -

S az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Fejem lehajtom. A virág befed -
     És sír minden szirom,
     Ahogy belesírom
     Te édes neved...