Szász Piroska: Rejtelmek

Élek! Mi az? Én meg nem értem.
Lényem? Ki az? Nem ismerem.
Tűnt szürke évek tengerében
Szétszórva mennyi régi énem!
Mind voltam? Hinni sem merem.

Titkok közé ékelve látok…
Mély ködben árnyak… színek… és, ?
– „Emberek! Élet!” – ujjongják mások,
Nekem illanó látomások,
Örökegy elmúlás-levés.

Szívem figyelem. Mélyén – hallga. –
Hány rég elporladt szív remeg;
Benn hangok élnek. – Kiknek ajka
Zárhatta hajdan halk sóhajba,
Hogy engemet kísértsenek?

Távoli ismeretlen gyászok
Árnyéka fut ösvényemen…
Rebegve, révetegen járok,
Réghullt könnyeken visszajárok…
Kinek fájdalma életem?