Mártonvölgyi László: A világ csak hangulat

    Regény Reviczky életregényéről…

    Az első magyar »nyugatos« élettörténete önmagában is valóságos regény. A fess bécsi gárdatiszt és az árvai szlovák szolgáló törvénytelen gyermeke – aki míg a vidéki ismeretlenségből a magyar irodalom ormáig verekedte fel magát, az életnek oly keserves kálváriáját járta meg, hogy harmincéves korában keserű undorral köpte ki kavernás tüdejének utolsó roncsait – annyi szomorú szépséget és tragikumot hordott sorsában, hogy az szinte magától kínálkozott regénytémának.

    Mégsem akadt jelentősebb kísérlet egész napjainkig, – mely regényt font volna a magyar lírikus élettörténete köré. Vajon miért? – kérdezheti jobbal bárki, hisz Reviczky sorsával több irodalomtörténeti életrajz is foglalkozott – tragikus sorsa pedig feltétlenül, csábítólag hatott az írói fantáziára. A látszólag érthetetlen irodalomtörténeti hiatus megfejtése igen egyszerű: hiányzottak a szükséges adatok, melyek a komoly és felelősségteljes munka nélkülözhetetlen kellékei. Az igaz, hogy Reviczky életéről részben túl sok adat is állott rendelkezésre (mint a dentai nevelősködés, a »Hon« pesti évei, az arcoi idők, vagy a Jászai Mari féle szerelem idejéből) – másfelől azonban sok oly időszakot is tartalmazott, melyet homály borított s melynek adatai zavarosak és egymásnak ellentmondóak voltak. (Születési körülmények, gyermekévek). Általában azt is mondhatjuk, Reviczkynek majdnem minden életmozzanatát ismerjük azóta, hogy jelentett valakit a magyar irodalomban – de nagyon kevés volt az adat azokból az időkből – amikor még senki sem sejthette, hogy a nyitramegyei dzsentri erkölcsi botlásában a magyar irodalom egyik zsenijét köszöntjük majd. Az adatok bizonytalanságát, maga a család idézte elő, mely titkolta a költő törvénytelen származását – s úgy irányított minden hivatalos bejegyzést, hogy a külvilág és az utókor lehetőleg ne tudja meg a valót. (Arról a család sohasem tehetett, hogy egyik fiskális hanyagsága folytán az örökbefogadási kérvény nem jutott el időben az árvaszékhez.) Maga a költő is csak nagykésőn tudta meg, hogy nem is Reviczkynek de – Báleknek született. További homályos részt képezett a törvénytelen anya későbbi sorsa1 – akit mindjárt a születés után is elszakítottak a gyermektől – s aki a csecsemővel addig is csak néha, lopva lehetett együtt. Hogy Reviczky gyermek és diákkoráról kevés adat maradt vissza, annak magyarázata viszont az apa zavaros és bizonytalan életében keresendő. A homályos és sokszor ellentmondó adatok elriasztották azt, aki esetleg komoly munkába akarta volna foglalni Reviczky életregényét – hisz hogy írja meg a regényt akkor, mikor mindjárt a kezdetnél, a születésénél – kusza adatokra, ellentmondó forrásokra bukkant? Főként ezzel magyarázható, hogy Reviczky életregénye mindeddig hiányzott a magyar irodalomból…

    Aki a minap vállalkozott Reviczky életregényének megírására – maga is Reviczky atyafi, Reviczky belső barátjának, Koroda Pálnak2 fia – s unokája id. Korona Pálnak, Reviczky keresztapjának. Olyan család sarja tehát, hol a költő-rokon emléke és életadatai nemzedékről-nemzedékre szálltak s melyben a hagyományos Reviczky-kultusz oly részleteket őrzött meg a költő életéből, melyek mindenütt másutt ismeretlenek voltak. Ifj. Koroda Miklóst tehát már családi hagyományai is arra predesztinálták, hogy megírja a költő életregényét – ő azonban nem elégedett meg a családmegőrizte emlékekkel, hanem azok nyomán tovább kutatott és az újabb adatok beszerzésével sikerült is neki – ha nem is minden tekintetben – eloszlatni a homályt, mely a költő születése felett lebegett. Így aztán mi sem akadályozta tovább, hogy tolla alatt megszülessen az első Reviczky életregény, mely »A világ csak hangulat« cím alatt 1939-ben két kötetben jelent meg a Budapesti Singer és Wolfner kiadásában.

    A regény első sorai a kis északnyitrai szlovák falura – Vitkócra vezetnek – itt élt a bécsi gárda egykori tisztje, a mágnás hölgyszalonok ismert donjuanja – Reviczky Kálmán. Persze drága volt az élet Bécsben, rá is ment Revisnye, amit egykor örökségbe kapott. Még szerencse, hogy jól házasodott és feleségével Zmeskal Judittal két falut is kapott – Bobrovnyikot és Vitkócot. Így került a bécsi boudoirok hőse, a vitkóci bortok magányába, törékeny hitvese mellé – akitől hiába várt családot. Csoda-e, ha vére az első kis cseléd, Bálek Veronika felé sodorta? Zmeskal – a finomlelkű hitves – mindent tudott és mindent látott – de a szégyen titoktartásával semmit sem akart észrevenni. Aztán meg valami más is megvillant agyában – neki úgy sem ád a sors férjétől gyermeket, adoptálja tehát a kis pulyát, akiről jól tudta, hogy férje vérének folytatása. a gyermek megszületése után tehát a család elköltözött Lestyénbe – s Gyulát Zmeskal Judit úgy nevelte, mintha saját gyermeke lett volna! A gyermek nem is tudta, hogy a törékeny, szelídarcú nő – akit Lestyénben egy báli mulatság után elszólított a halál fehérangyala – nem is volt az anyja. Zmeskal Judit halálos ágyán sem feledkezett meg mostohafiáról – ráhagyta egész vagyonát – s nem feledkezett meg hűtlen férjéről sem – ráhagyta a birtok haszonélvezeti és kezelési jogát – egész Gyula nagykorúságáig. Pénz áll a házhoz – ébredt fel a régi donjuanban a bécsi szép napok emléke – s Gyulával együtt felutazott Bécsbe. Nagy lábon élt, lakáj nyitogatta hintaja ajtaját – rá is ment a bécsi életre Vitkócz is, Bobrovnyik is. Minthogy az apa tönkrement, Gyula is elkerült Bécsből és az alsókubini gyermekkor, a lévai diákévek, majd a pozsonyi idők következnek, melyeket a költő apjával és második mostohaanyjával – Seipel Annával töltött. A bécsi zugfiskális lánya volt ugyanis Reviczky Kálmán második felesége, aki urát kis idő múltán utolsó útjára kísérte3 Pozsonyban, majd a garamújfalusi nevelősködés idején már egyre jobban éleződik ki Reviczky írói és költői profilja, hisz ekkor már vesét is közölte a »Méh« c. folyóirat…

    A második kötet a dentai nevelősködéssel kezdődik – ebből születtek meg az azóta már híres »Emma dalok«. A szomorú végű szerelem után a regény egyik legplasztikusabb része következik: Reviczky írói évei Pesten. A költő ekkor már befutott. Betévő falatja azonban alig akad. A pesti években a regény pompás korrajzzá szélesül, a »fin de siecle« irodalom keresztmetszetévé, melyben pompás portrékban mutatkoznak be Komjáthy Jenő, Rudnyánszky Gyula, Koroda Pál, Szabó Endre, no meg a váci utcai kávéház »kerekasztaljának« ma már patinás nevű alakjai Gozsdu Elek, Justh Zsigmond, Ágai Adolf, Kiss József, Mészöly Géza, a festő és Mikszáth Kálmán, a »nagy palóc«. A szerző nem veszti el a regény fonalát – Reviczky egyénisége körül szövődik továbbra is a cselekmény, ugyanakkor azonban nagyszerű rajban mutatkozik be a századvég pesti írói világa. Majd Jane merül fel a regényben, a kis angol táncosnő – akit Reviczky az utca flaszteréről emel fel maga mellé – s akinek személyéből a Perdita dalok sokat vitatott, de kétségkívül az emberi lélek mélyeibe markoló ciklusa született meg. Körülbelül akkor, amikor Reviczky elvesztette állását a »Honnál«  – meséli el neki a franciás, naturalista regényíró Justh Zsigmond betegségének, a tüdővésznek tüneteit – s Reviczky megdöbbenten eszmél rá, hogy ezek a tünetek nála fokozottabb mértékben jelentkeznek, mint barátjánál – tehát halálos beteg.

    A következő fejezetek a regény legszomorúbb részei – Reviczky viaskodása a halállal – s a tudattal, hogy napjait az élet már összeszámolta. Ekkor lépett a költő életébe utolsó nagy szerelme Jászai Mari s ez a szerelem épp oly szomorúan végződött, mint a többi. Tragikusan szépek az arcoi idők sötét fejezetei – amikor a szerelmes költő mindenképp menekülni igyekszik – a halál egyre szorosabban ölelő csontkarjaiból – de hiába, nincs menekvés. A regény utolsó oldalai a Szentkirály utcai klinika betegágyához vezetnek, ahol hektikus lázban, segítség és támogatás nélkül utolsókat vergődik a magyar irodalom forradalmi hangú poétája, míg egy reggel, – mikor senki nem állt ágya mellett – keserű szájízzel a magányba lehelte megkínzott lelkét. Mert az ember – írja a regény – maga születik, maga él és maga hal meg. Ami közbe esik – az hangulat. A világ csak hangulat…

    Koroda regénye – minden tekintetben elsőrangú munka. Irodalomtörténeti szempontból hézagpótló – hisz előtte senki ily alapossággal nem foglalkozott Reviczky életregényével – regényszerkezeti és esztétikai szempontból tökéletes alkotás. Meseszövése friss és lebilincselő, üteme lendületes – jellem- és korrajzai pedig a regény legnagyobb értékét alkotják. A pesti kritika meleg és elismerő kommentárokkal kísérte a könyvet, de szlovákiai kisebbségi szempontból külön kell még a könyvvel foglalkoznunk, nemcsak azért, mert az az új magyar könyvkiadás értékes darabja, hanem, mert Reviczky azontúl, hogy Szlovákia szülötte – az a magyar költő, akinek lantjában szlovák, magyar, román vagy jugoszláv egyaránt gyönyörködhet, az, amit megszólaltatott – az a »vox humana«, az általános emberi volt. A kettős vérség okozta ezt – vagy pedig csak a költő tisztultabb világfelfogása – mindegy. Azt a hangot szólaltatta meg, amelyben minden ember, legyen bármely nemzet vagy nemzetiség fia – találkozik. Szlovák-magyar vonatkozásban még külön fel kell említenünk a regény azon megállapítását, hogy Reviczky fényképe annak idején megjelent az »Obzor« c. szlovák folyóiratban. Reviczky még garamújfalusi tartózkodása alkalmából ismerkedett meg Gáspár Imre – hajniki poétával, aki magyarul, szlovákul egyaránt írt verseket, s mint a regény írja: szlovák költők verseit fordította magyarra, irodalmi cikkeket, felvidéki rajzolatokat írt, s több verse jelent meg szlovákul. A »Kvety« című cseh folyóirat elismerően írt működéséről és egy szlovák antológia a »Výbor« előkelő helyen hozta le költeményeit. Nos ettől a Gáspár Imrétől kért fényképet az Obzor s Gáspár be is küldte a lapnak – Reviczky fényképét. Tévedésből, vagy mert azt szebbnek találta – nehéz ma eldönteni – tény az, hogy a lapban Gáspár méltatása – és Reviczky képe jelent meg. A könyv különben Reviczky véranyjával kapcsolatban számos szlovák vonatkozást közöl – s egészben idéz egy szlovák népdalt is (csupa hibával, – vajon nem akadt senki, aki a szöveget átnézte és kijavította volna?), – melyet édesanyja Reviczky felett itt-ott, lopva eldalolt…

    Nem volna azonban beszámolónk teljes, ha nem mutatnánk rá a mű néhány tévedésére és elírására. A regény helyesen jegyzi meg, hogy Reviczky Nemesjáczon került keresztvíz alá. – Vitkócon ugyanis soha nem volt plébánia hivatal. Igen ám, – de akkor Seipel Anna sem küldhette a költőt, mikor keresztlevelét kérte – Vitkócra. Vitkócon ugyanis – ahol nincs plébánia hivatal – senki sem szerezhetett volna »hivatalos másolatot«. A jáczi anyakönyv tizenegyedik rubrikája bejegyzést tartalmaz, mely szerint Balek Gyula a 45674. sz. belügyminiszteri rendelet folytán – a Reviczky nevet használhatta. A rendelet nem tartalmazza az évszámot, tehát olybá vélelmezendő, hogy ugyanabban az évben kelt, mint a bejegyzés (1855) – a plébános ugyanis fölöslegesnek tartotta kétszer feltüntetni ugyanazt az évszámot. (Ismerve a lelkészi anyakönyvnek pedantériáját – bizonyára feltüntette volna az évszámot, ha a rendelet más évben jött volna ki.) Ha azonban Reviczky születése óta használhatta törvényesen apja nevét, akkor érthetetlen, miért tűnődött el Reviczky azon – vajon milyen jogon is használta középiskolás korában a Reviczky nevet? Helytelenül jegyzi meg a könyv, hogy az idézett szlovák népdal utolsó két sora (dobrá pecka ne zimu, nemá každý perinu) »látszólag összefüggéstelenül lóg ki a vers végén«, mert hisz a vers első sorai épp a kemencéről énekelnek – az viszont természetes, hogy akinek nincs dunyhája, az a kemence melegéhez húzódik meg télen. A két sor gondolatmenete tehát nagyon is szépen egymásba simul – s helye összefüggésben áll az előző sorokkal. Mindezek a hibák azonban oly csekélységek, melyek komoly megrovásként számításba sem jöhetnek – a könyv értéke és irodalomtörténeti jelentősége mellett s mely a szlovákiai magyarság kettőzött figyelmére tart igényt.

     

    /1/ Máig sem nyert biztos megoldást…
/2/ Koroda Pál rendezte sajtó alá Reviczky összes verseit is…
/3/ Reviczky Kálmán utolsó útját a regény szemelvényeként külön ismertetjük.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZTTrikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf