Reviczky Gyula: Ifjuság és szerelem, Szeretnék mint hajdan égni

Reviczky Gyula:

Ifjuság és szerelem

Nem panaszlom fel, hogy éltem
Örömekben oly szegény;
Hogy csalódva, búban éltem,
Hogy hiába küzdtem én.
A csalódás, bú nem öl meg;
Átragyognak könnyemen
Azok a szép drága gyöngyek:
Ifjuság és szerelem!
Láttam a közönyt, megértem
Árvaságot és nyomort.
Küzdve jártam a sötétben;
Szenvedély és vágy sodort.
De velem volt szívem üdve!
Nem hagyott el perczre sem,
Vígasztalva, bizva, küzdve:
Ifjuság és szerelem!
Sokszor voltam búba', bajba',
Megsebezték szívmet.
Mert a sorssal kapni hajba
Boszulatlan' nem lehet.
De hiába sujt a bánat!
Csupa játék csak sebem.
Bekötözi, hogyha támad:
Ifjuság és szerelem!
Hirt, hatalmat nem kivánok,
Nem óhajtok kincseket;
Csak szerelmet, ifjuságot,
Könnyelmű, vig életet.
Bút eloszlat mosolyogva;
Bár kisérne szüntelen,
Oh, bár örök éltü volna
Ifjuság és szerelem!
Oh ne hagyjatok magamra,
Kedves útitársaim!
Vigyetek föl a magasba
A rajongás szárnyain!
Nélkületek bú s teher lesz
Ez az élet, érezem.
Minden elvesz, hogyha elvesz
Ifjuság és szerelem!

Reviczky Gyula:

Szeretnék mint hajdan égni

Szeretnék mint hajdan égni,
    Ah! de nincs kiér'!
Hogyha így kell szomjan élni,
    Életem mit ér?
Hol az édes kín?... Lezajlott.
    Hol a szerelem?
Régi szempár, régi arczok
    Árnya jár velem.
Óh! ha jönne még csak egyszer
    Egy szelíd leány.
Nyájas arczczal, szerelemmel
    Csábos ajakán.
E hideg szív melegétül
    Fölengedne még.
Öleléstül, csók hevétül
    Dala ömlenék.
Uj tavasznak, ifjuságnak
    Napja sütne rám.
Csak már jönnél, várva várlak,
    Megváltó leány!