Hangay Sándor: Kuruc kesergő

Kurucéknál nincs mit enni,
Hová kéne pajtás menni?

Plundrám elnyűtt, kopott, foltos.
Hová menjen ma a zsoldos?

Bakancsomnak nincsen talpa,
Fáradt lábam eltalpalta.

A szívemben nincsen álom,
Régi magam nem találom.

Nincsen tallér borra, nőre,
Itt maradtunk veszendőre.

Azelőtt csak vót, ahogy vót,
Megértették az okos szót.
Ha rosszul ment, labanc lettem,
Innen oda telepedtem.

De most, ha már nem lesz német,
Mit csinálunk hej! vitézek?

1918