Zilahy Lajos: Magány, Meghalt a hadnagy úr!, Vonósnégyes

Zilahy Lajos:

Magány

A vágyaim: fehér sirályok,
Emlékeim: gomolygó fellegek,
Szerelmem: messze kéklő csillag,
Fájdalmaim: viharzó tengerek,
– Itt állok némán összefont karokkal
Az óriás és bús partok felett.

 

Zilahy Lajos:

Meghalt a hadnagy úr!

Jarak mellett a szerb határon
Nagy ütközet volt este tájon, –
S a harc után úgy éjfél tájba’
Feszes, kemény haptákba állva
Jelentést ad a bakakáplár:
– A cúg huszonhat embert számlál,
S aztán – a hangja itten elszorul –
– Kapitány úr! Meghalt a hadnagy úr! –
A holttestét csónakba tettük,
Rövid kardját is mellé tettük,
Kihűlt kezét megszorongattuk,
A köpenyével betakartuk.
…Egy percig csönd, – ó milyen bánat!
Lehajtott fejjel áll a század,
S akik az imént embert öltek,
Most titkolnak egy csendes könnyet.
Majd megszólal a kapitány úr:
– A harmadik cúg hadnagyárul:
Én mondom nektek emberek,
Mindenkor példát vegyetek!
Csak ennyit szólt, aztán a század
Pihenni ment. Mindenki fáradt.
Az éj homályos. Semmi csillag,
A Száva tükre ködöt ringat.
…De egyszerre lent a part oldalán
Nagy mozgolódást lát a kapitány.
– Hé, mit csináltok ott legények?
Az ördögöt kísértsétek!
Vigyázzatok, mert mostanába’
Nyitott pokol a barna Száva!
– Haptákba áll a bakakáplár:
– Nem ijeszt minket a halál már!
Jelenti újra: – hangja elszorul –
– Kapitány őr! Meghalt a hadnagy úr!
Azt parancsolta, hogyha meghal,
Hát vigyük által egy ladikkal,
Vigyetek, mondta, magyar földre,
Temessetek a magyar földbe!
…Most újra csönd, mindenki hallgat,
S a csónakban a halott hadnagy,
– Ő megbékült már minden harccal! –
Mereven fekszik, fehér arccal.
A csónak indul, készülődnek
Nekilátnak az evezőknek.
Az ég homályos. Semmi csillag,
A Száva tükre ködöt ringat.
…Ni, arra, ott az éj homályán
Egy csónak úszik át a Száván,
Egy holt katona ravatalja,
Úszik, úszik a magyar partra4

– Adj Istenem örök nyugalmat,
Pihenni megy egy magyar hadnagy.

 

Zilahy Lajos:

Vonósnégyes

Fehér ideges szárnyuk összecsukják,
Mint bágyadt kis lepkék, a legyezők,
Enyhe parfüm és csillár-napsütés
Kavarja fel a színes levegőt.
Lelkünk lefüggönyzött kis szalonjában
Mendelssohn fáradt árnya most a vendég,
Csend… A hegedűk száz foszlányra tépik
A nagy fehér-arany teremnek csendjét.

Én két kezemre ejtem a fejem,
A végső sorok bús, csüggedt homályán.
Ó, újra fáj ma száz tüzes sebével
Az életem, a sorsom és a pályám!
Ti nem tudjátok, kik körültem ültök,
Finom frakkok és drága csipkeblúzok,
Hogy én – a csendes, ismeretlen vendég –
Szívem mélyén ma halvány mécset gyújtok.

Tinéktek a prím és a viola
Színt, fényt, szerelmet, örömet zenél,
Egy boldog tájat, mely felétek int,
De hozzám csak a gordonka beszél.
Felém röpül mély zengő bánata,
Vállamra száll és úgy sír ott kesergőn,
Mint szálló naptól vörös lombok árnyán
Árva galamb az ezeréves erdőn.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf