Állj előmbe rózsám…

Állj előmbe rózsám, hadd búcsúzzam tőled,
Ha el nem búcsúzom: bujdossunk el ketten!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
     Édes szívem!

Fekete két szemed mire csalt meg engem?
Gyenge szép termeted mire hozott engem!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
     Édes szívem!

Ne menj el galambom, ne röpülj el tőlem,
Jöjj vissza madaram, szállj bé ablakomban!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
     Édes szívem!

Ha elmégy is szívem, csak hozzám igaz légy!
Igaz szereteted hamisra ne fordítsd!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
     Édes szívem!

/Virágének a XVII–XVIII. század népi költészetéből/