Dánér Lajos: Idő

Egyszer eljössz. Tudom.
De nem foglak várni.
Rád se nézek talán.
Elfelejtem arcod mostani
vonásait, s fütyülök valami
ősdi öreg dalt, sárgult
iratok közt kutatva ujjammal.
Kezembe kerül egy elnyűtt,
fakó levél. Köhinteni fogsz…
Akkor talán észreveszlek
s megkérdem csendesen:
Hogy hívnak? Ki vagy?