Mihály László: Ott leszek

Ott leszek akkor,
Amikor véle vagy te boldog,
Őt öleled izzó gyönyörrel
S pazarlod rá hódító csókod.
Ott leszek akkor.

A hold leszek, mélán benéző,
Vagy villám, mely gyorsan világít,
Nálad hagyott lap, ismerős szó,
Akkord… mondhatok még akármit,
De minden én leszek.

Minden, mitől csókod ijedt lesz,
Mitől karod egyszerre lankad,
Mi elsápasztja tüzes arcát
Az akkor szent, nagy pillanatnak:
Az én leszek mind.

Az esküben meg fogsz akadni,
Ha csókot kapsz, jég lesz a véred,
Gyűrű felmarja bársony ujjad –
Mert… én, mint kínzó, bús kísértet
Settenkedem mindig utánad.