Tamási Áron: Farkaslaki képek
– részlet –
A falusi ház nyitott ablakán keresztül már reggeliben muzsikát hallok és éneket. Úgy folyik, mint futó nyári csók idején a patak: néha megduzzadva, hogy elsodorja a madarak énekét és a harangszót; néha pedig úgy finomkodik, mint holdvilágos estén a tücsök.
Sógor már megjárta ilyen korán a mezőt. Most érkezik egy nagy bokor virággal, amit idenyújt nekem, s melléje így szól:
- A sógor urat üdvözli a tavasz.
Rögtön rügyeket bont bennem ez a figyelem, mely városon lekerüli rendesen az embert. Megnézem a virágokat és látom, hogy favirágok és földi virágok verődtek a csokorban össze. Hirtelen az jut eszembe, hogy így kéne egybekötni a falusi magyart és a városi magyart. Egybe kéne kötni és átnyújtani a Jövőnek, mondván:
- A Jövő urat üdvözli a magyar.
S ahogy elgondolom ezt, az országút felől ismét megduzzadva ömlik az ének és a muzsika.
- Viszik a legényeket katonának – mondja sógor.
Ezt magamtól is kitalálhattam volna, bezzeg. De nem találtam ki. Megérdemelném, hogy Nepomuki, ki a templomunk védőszentje, most meghúzza a fülemet.
Más játszi dolgok is jutnak eszembe, mert a virág és az ének játszik a kedéllyel. S milyen jól telik játék közben az idő! Fut a nap, hogy utolérje a hegyeket, aztán alkonyatba bújnak a virgonc madarak, majd elsüllyed lassan a föld.
Játszik a természet is, mint az elme.
De a játékba, esti harangszó után, beleszól egy hír:
- Az országúton egymás vérig eresztették a legények!
Gyorsan akadnak hírtudó emberek. Elmondják, hogy kik szenvedték meg a napot. Hármat éppenséggel szekéren kellett hazavinni. A három közül az egyiknek vége, a másiknak is szüksége van az Isten kegyelmére, de a harmadik esetleg megél.
Sógort nagy izgalomba keveri a hír. Azt mondja, hgoy meg akarja látogatni az egyiket, aki apáról rokona.
- Melyiket? – kérdem.
- Amelyiknek vége – mondja.
Véle tartok én is, s példátlan sötétben baktatunk az úton. Végre odaérünk s a lámpa világánál megnézhetjük a beteget. Sápadtan fekszik, s a szemét félig lehunyva tartja. Vizes lepedőbe csavarják, újból. Eltorzul a fájdalomtól az arca.
Másnap azt beszélik, hogy jobban érzi magát.
S egy hét múlva már csak az emlékei gyarapodtak.
Jó fajta ez; szívós és hamar gyógyul. Minden kis ürügyet felhasznál arra, hogy éljen.
Künn a határban javában folyik a tavaszi munka. Messze fehér pontokban mozognak az ökrök, a közelben is szántanak. Megenyhült férfiak hajadontőn fogják az eke szarvát, a gyermekek az ökrök előtt járnak és bogarakat kergetnek a barázdában. Az asszonyok és a lányok pityókát ültetnek.
Alig van valaki a faluban.
Ilyenkor Isten őrzi tűzvésztől a házakat. Más elemi csapástól is az Isten őriz mindent. A cigányok azonban átbújtak a Gondviselő két ujja között és kiraboltak egy házat.
Fut a falun végig a hír, aztán százfelé bomlik s a kis utcákon szalad a mezők felé.
Két román csendőr jön felfelé az utcán és szuronyos puskával mennek a ház felé, ahol a fehérneműt és az oldalszalonnát mozgósították a cigányok. A csendőrök megnézik jól a helyet, nemkülönben a nyomokat. A nyom azonban silány, mert könnyedén járó ember a cigány s rendesen mezítláb illan a felszáradt tavaszi földön.
Este csoportokba gyűlnek az emberek és azt beszélik, hogy nem fogták meg a cigányokat. Némelyik azonban tele van bizalommal, hogy holnap megfogják őket; mások nem hisznek ebben a dologban.
A hívő emberé azonban a jövő, mert másnap csakugyan megfogják a cigányokat. Megfogják szegény pereputtyos népet és visszahozzák mindenestől a faluba. Ott állnak a csendőrök háza előtt. Három ernyős szekerük az út szélin pihen. Maguk a cigányok az udvaron rajzanak. Kis gyermekek is vannak a karavánban. Az anyjuk szoptatja őket, hogy éles sírásukkal ne bántsák a csendőri füleket. Süldő leányok is vannak s nekikvaló cigánylegények.
Kicsike s mozgó köztársaság az egész.
De az ellopott ruhának s oldalszalonnának nem kerül gazdája. Átkozódnak a cigányok és háborognak a gyanúsítás miatt. A csendőrök mindent kidobálnak az ernyős szekerekből. Csupán az elveszett dolgokat nem tudják kidobálni, mert azok nincsenek ott.
A siker makacsul lemarad.
Helyette festői képet kínálnak a cigányok. A képen a csendőrörs tornáca látszik s a tornác földjén két cigányleány, kuporgó ülésben. Cigarettát sodornak, gyufájuk azonban nincsne. Az egyik csendőr üszöt hoz nekik a konyhából és úgy gyújtanak rá.
Künn a cigányok lovai elégedetten hersegtetik a szénát, amit a csendőrök adtak nekik.
Béke van és szeretet.