Tamási Áron: Farkaslaki képek

– részlet –

    A falusi ház nyitott ablakán keresztül már reggeliben muzsikát hallok és éneket. Úgy folyik, mint futó nyári csók idején a patak: néha megduzzadva, hogy elsodorja a madarak énekét és a harangszót; néha pedig úgy finomkodik, mint holdvilágos estén a tücsök.

    Sógor már megjárta ilyen korán a mezőt. Most érkezik egy nagy bokor virággal, amit idenyújt nekem, s melléje így szól:

    - A sógor urat üdvözli a tavasz.

    Rögtön rügyeket bont bennem ez a figyelem, mely városon lekerüli rendesen az embert. Megnézem a virágokat és látom, hogy favirágok és földi virágok verődtek a csokorban össze. Hirtelen az jut eszembe, hogy így kéne egybekötni a falusi magyart és a városi magyart. Egybe kéne kötni és átnyújtani a Jövőnek, mondván:

    - A Jövő urat üdvözli a magyar.

    S ahogy elgondolom ezt, az országút felől ismét megduzzadva ömlik az ének és a muzsika.

    - Viszik a legényeket katonának – mondja sógor.

    Ezt magamtól is kitalálhattam volna, bezzeg. De nem találtam ki. Megérdemelném, hogy Nepomuki, ki a templomunk védőszentje, most meghúzza a fülemet.

    Más játszi dolgok is jutnak eszembe, mert a virág és az ének játszik a kedéllyel. S milyen jól telik játék közben az idő! Fut a nap, hogy utolérje a hegyeket, aztán alkonyatba bújnak a virgonc madarak, majd elsüllyed lassan a föld.

    Játszik a természet is, mint az elme.

    De a játékba, esti harangszó után, beleszól egy hír:

    - Az országúton egymás vérig eresztették a legények!

    Gyorsan akadnak hírtudó emberek. Elmondják, hogy kik szenvedték meg a napot. Hármat éppenséggel szekéren kellett hazavinni. A három közül az egyiknek vége, a másiknak is szüksége van az Isten kegyelmére, de a harmadik esetleg megél.

    Sógort nagy izgalomba keveri a hír. Azt mondja, hgoy meg akarja látogatni az egyiket, aki apáról rokona.

    - Melyiket? – kérdem.

    - Amelyiknek vége – mondja.

    Véle tartok én is, s példátlan sötétben baktatunk az úton. Végre odaérünk s a lámpa világánál megnézhetjük a beteget. Sápadtan fekszik, s a szemét félig lehunyva tartja. Vizes lepedőbe csavarják, újból. Eltorzul a fájdalomtól az arca.

    Másnap azt beszélik, hogy jobban érzi magát.

    S egy hét múlva már csak az emlékei gyarapodtak.

    Jó fajta ez; szívós és hamar gyógyul. Minden kis ürügyet felhasznál arra, hogy éljen.

    Künn a határban javában folyik a tavaszi munka. Messze fehér pontokban mozognak az ökrök, a közelben is szántanak. Megenyhült férfiak hajadontőn fogják az eke szarvát, a gyermekek az ökrök előtt járnak és bogarakat kergetnek a barázdában. Az asszonyok és a lányok pityókát ültetnek.

    Alig van valaki a faluban.

    Ilyenkor Isten őrzi tűzvésztől a házakat. Más elemi csapástól is az Isten őriz mindent. A cigányok azonban átbújtak a Gondviselő két ujja között és kiraboltak egy házat.

    Fut a falun végig a hír, aztán százfelé bomlik s a kis utcákon szalad a mezők felé.

    Két román csendőr jön felfelé az utcán és szuronyos puskával mennek a ház felé, ahol a fehérneműt és az oldalszalonnát mozgósították a cigányok. A csendőrök megnézik jól a helyet, nemkülönben a nyomokat. A nyom azonban silány, mert könnyedén járó ember a cigány s rendesen mezítláb illan a felszáradt tavaszi földön.

    Este csoportokba gyűlnek az emberek és azt beszélik, hogy nem fogták meg a cigányokat. Némelyik azonban tele van bizalommal, hogy holnap megfogják őket; mások nem hisznek ebben a dologban.

    A hívő emberé azonban a jövő, mert másnap csakugyan megfogják a cigányokat. Megfogják szegény pereputtyos népet és visszahozzák mindenestől a faluba. Ott állnak a csendőrök háza előtt. Három ernyős szekerük az út szélin pihen. Maguk a cigányok az udvaron rajzanak. Kis gyermekek is vannak a karavánban. Az anyjuk szoptatja őket, hogy éles sírásukkal ne bántsák a csendőri füleket. Süldő leányok is vannak s nekikvaló cigánylegények.

    Kicsike s mozgó köztársaság az egész.

    De az ellopott ruhának s oldalszalonnának nem kerül gazdája. Átkozódnak a cigányok és háborognak a gyanúsítás miatt. A csendőrök mindent kidobálnak az ernyős szekerekből. Csupán az elveszett dolgokat nem tudják kidobálni, mert azok nincsenek ott.

    A siker makacsul lemarad.

    Helyette festői képet kínálnak a cigányok. A képen a csendőrörs tornáca látszik s a tornác földjén két cigányleány, kuporgó ülésben. Cigarettát sodornak, gyufájuk azonban nincsne. Az egyik csendőr üszöt hoz nekik a konyhából és úgy gyújtanak rá.

    Künn a cigányok lovai elégedetten hersegtetik a szénát, amit a csendőrök adtak nekik.

    Béke van és szeretet.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf