Benedek Elek: Búcsú egy vén vadkörtefától

Elszállott az idő fölöttem,
Vén körtefa, búcsúzni jöttem.
Virágodat tán sose látom,
Isten veled öreg barátom,
    Legjobb barátom!

Mi titka volt ifjú szívemnek,
Tereád bíztam, rejtve benned.
Fészkelni rád hiába járnak,
Nem mondtad el szarkamadárnak,
    Csacska madárnak.

Könnyem, ha omlott, letörülted,
Fájdalmaim elszenderültek,
S csak rámhajolt virágos ágad,
Eltűntek mind a balga vágyak,
    A bűnös vágyak.

Istent dicsárni hozzád jártam,
Legszebb művét benned csodáltam.
Hol van az ember, ki tenálad,
Vén körtefa, szebbet formálhat?
    Nincs szebb tenálad!

Isten veled, ütött az óra,
Hajolj reám még búcsúszóra!
S amivel Isten úgy megáldott:
Még egyszer hullasd rám virágod,
    Fehér virágod!