Tompa László: Ég és föld közt

Ég és föld közt végtelenhez végtelent fűz a kötél –
Nosza lelkem, lenti gondnál fent lebegni többet ér.

Égi ponyva magasából zent a hívó üzenet – –
Nos – merész nem tétovázik –
                              hamar oda röppenek!

Égi ponyva magasának az Atyának trónja áll –
Bölcs homloka közelében egy az élet és halál!

Vágytól ő nem zaklatott, bús,
                   nem tévesztik látszatok –
Megnyugodva: magam ellen itt magam se lázadok.

Csak bólintok közbe-közbe, míg mulatván az öreg:
Kométákkal elkomázik, csillagokkal elcseveg.

Majd (hogy attól is viduljon, s szánja földi híveit)
Csillagok közt megcsillantom csillaglelkem színeit.

S így tovább – mind magasabbra –
                     nincs nehézség, nincs a határ – –
Érzem: tüstént ott leszek, hol minden titok
                                                kulcsa vár…

S ott is lennék, s nem sározhat többé
                                földi pocsolya –
Csak ne csalna vissza mindig
Valakinek kedves arca, szívig ható mosolya! – –