Flórián Tibor: Évszakok

A nap lenézett a hóra
s kiszakasztott büszke szemével
a dermedt hóból egy darabot,
megindultak a patakok.

Majd aranymezőre lobbant
izzó-tüzesen,
izzott a sajgó, sárga füveken.
Meghajoltak a búzaszálak.

Madarak csőrével szőlőt csipkedett.
Hulló levelek leplébe csavarta
a ködbe bujkáló földeket.

Alvókra vattát hintett
s a jég öreg szemével elbukott.