Benedek Elek: Veréb Jankó almát lop

    - Hopp! Nincs itthon a gazda! – ujjongott Veréb Jankó a gyümölcsöskert sövénye mögött. Egykettőre átmászott a sövényen, lehúzta a csizmáját, s mint a macska, oly hirtelen felmászott az almafára. Hiszen a gazda nem volt hon, de hon volt ám a Bodri s szörnyű ugatással rohant az almafa irányába.

    Uccu! Leugrott a fáról Jankó, felkapta a csizmáját s esze nélkül szaladt, mint a szél. Szerencsésen eljutott a kert másik végébe, ahol nem volt sövény, csupán egy épülőfélben levő kőkerítés.

    A kőkerítésen volt egy rozoga hordó.

    - Meg vagyok mentve! – kiáltott fel Jankó, s egy pillanat alatt a hordó tetején termett. Ideje volt, mert abban a pillanatban ért oda Bodri is. De Jankó most már fütyült rá. Nemcsak fütyült, de még jól is oldalba rúgta Bodrit.

    De Bodri sem esett a feje lágyára. Szörnyű méregbe gurult, s a Jankó lábáról egykapásra lerántotta a csizmát. Aztán – zsupsz! – betört alatta a hordó feneke.

    Jankó belesuppant a hordóba, a hordó megbillent, lefordult és… Igen meredek hegyoldal volt a kőkerítés mellett, kerítés tövében egy óriási sütőtök, a hordó pont a tökre esett, de úgy ráesett, hogy kilikadt a hordó feneke, Jankó fejjel a tökre zuhant, a tök kilikadt, s bezzeg, hogy Jankó feje beszorult a tökbe. Hányszor mondták neki: „Te tökfejű!” Most csakugyan az volt.

    Lába a hordóban, feje a tökben, így gurult le a hegyoldalon Jankó. Bodri után. Valóságos porfelhő kerekedett fölötte, mögötte, körülötte – jaj, jaj, vége a világnak!

    Bizony, én is a Jankó helyében ezt kiáltom:

    - Vége a világnak! Vége! Vége!

    Lent a meredek hegyoldal lábján patak csörgedezett, éppen vizet merített Kató néne. Háttal a hegynek hajolt a vízbe, mitsem látott, mitsem sejtett, a hordó meg gurult, gurult, aztán egyszerre csak megakadt. Meg ám! Volt a patak partján két hegyes karó. Bezzeg hogy a hordó erre esett.

    - Ó, Jesszus Mária, Szent József! – sikoltozott Kató néne, amikor meglátta a két karó hegyén a hordót, hordó tetején a tököt, a két kalimpáló kart – ez bizonyosan az eleven ördög. – Futott esze nélkül a patak partjára. Ott dolgozott Bagó András meg a párja. – Jaj, jaj, szaladjunk, itt az eleven ördög!

    Csakugyan jött az eleven ördög, falábon, ha nem is lóháton. Tök a feje, abból két apró szem csillog ki. Két karja is van. Ember? Ördög? Mi ez? Bagó uram térdre roskadt, imádkozott: – Uram, ne vigy a kisértésbe!

    - Ugyan keljen fel kend! – ripakodott rá Bagóné. – Hisz ez a Veréb Jankó, a híres almatolvaj!

    Egykettőre kihúzták a hordóból, azután a tökből s alaposan elnadrágolták.

    Így volt, vége volt, igaz volt.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf