Tóth Lőrinc: Visegrád alatt
Régi dicsőségünk roskadt jegye, barna Visegrád!
Vén faladon nagy bú bélyege ül komoran;
A Duna ősi regék seregét tuda zúgni felőled,
És egyet évenként elfeledett utain. –
Dicstelen állsz a tetőn; a halvány régi királyok
Hallgatag éjeken ott lengenek ormaidon,
Míg az alant vasutak robogása nem űzi el őket: –
Sírba veled szellem! gőz a világ s papiros.