Jankovics Ferenc: Forradalom
Rajtunk van a világ szeme!
Mert, ugye, milyen érdekes
a forradalmi szent zene:
gyásszal, vérrel…? S bár zengene
hat napon át ez a híres
magyar pokoltánc: melyben a kidőltek
vérben fekve hallgatják a földet,
és az élők, fegyverrel a kézben,
tankra hágnak, meghalni merészen:
talán még tapsolna is a világ,
szegény magyarnak, hogy így kivágja
a legszebb forradalmi áriát!
Mi lesz még ebből? – zokogja a sok
szentszéki nagy, a farizeusok,
itt is, amott is hallatván szavuk,
kik nem a népet féltik, csak önmaguk!
De mi már tudjuk, mi lesz – csak magunk
leszünk! És magunk is maradunk!
S uralkodunk! Magyar nép, más urat
ne ismerj el magadon: csak magad!
Tudjuk, mi lesz, mert tudjuk, ami van:
Forradalom!
De hazánk minden kis zugaiban!
Forradalom!
Hogy kitakarítsuk a port!
A rádió is hiába rikolt:
hogy hagyjuk abba, mert ha az ég szakad ránk
Istenestül – akkor is, a mi munkánk:
Forradalom!
Véres könnyekkel virrasztjuk az éjt.
Sebeinkkel kiáltunk – hát kiért?
Még talán urakért?
Soha! – dörgik az ágyúk,
és mi az ágyúk torkával kiáltjuk:
Soha!
Ne féljetek, most jő meg ünnepe
dicsőült holtainknak!
Fejünk felett az idők órái ingnak,
s ütnek: itt az idő a boldogságra,
szegény magyar, te ezeréves árva,
te mindöröktől fogva mostoha…
Most forrunk ki a gondból:
minden szennyünkből, mint a must!
Úgy habzódva, mint azoknak a vére,
kik életadva esnek az utcák kövére:
s egy nemzetnek parancsol szellemük…
Ellenük volnánk? Soha! Csak velük:
Hisz jót akarnak! Mit akar még az ármány,
ott, ahol egy nép küzd magáért, árván?
Hősök vérével írom a falra, ezt:
akármi szívszaggató ez a perc –
Az élet perce! Úgy gondolj a halálra:
hogy itt a nemzet, végre talpra állva!
És élni kell!
Élni kell nekünk, mert úgy, mint a gyermek,
hívnak magukhoz a teendő tettek,
és bíztat mátka, anya, feleség…
Igaz, élni kell! Mindörökre még…
Engem is mátkádul jegyeznek, élet,
a hozzád fűzött szép, komoly remények!
És nem kellenek segítő kezek:
segíts magadon – Isten is veled!
/A verset október 25-én, csütörtökön éjjel, ágyúdörgés közben írtam és diktáltam is le az Írószövetség kérésére, azzal a közös reménnyel, hogy az Irodalmi Újság péntekre tervezett számában jelenik meg. J. F./
A Rendületlenül című röplapról