Gulyás Pál: Ez itt Hadház

Ez itt Hadház, Hajdúhadház,
van benne vagy hatvanhat ház.
Elbámulok: olyan csöndes
fehérfoltos a hótól.
Utcáin egy két fal lézeng,
fent kóbor varjú bókol.
Kék levegő veszi körül
s ő a levegőnek örül,
mert az akácok alatt
akad néhány jó falat:
tehéntrágya és lótrágya
varjúgyomor kívánsága.
Csokonai valamikor
itt járt: akkor is hó volt
arca sárga volt mint a kén
és csizmáján patkó volt.
Hová lett az a levegő
amelyet belélegzett?
Hová lett a boldog akác,
mely fölötte lézengett?
Egyik ház palánkja mögött
röfögnek a sertések,
terelik őket karókkal
a hadházi legények.
Olyan elhagyott vagyok itt,
olyan ődöngő semmi.
Jobb volna homokká válni,
jobb volna itt nem lenni,
halott lenni, magányos,
mint dr. Földi János.
Vagy lenni zsidó, szakállas,
mint azok ott ni ketten:
kucsmájukat fülig rántják
vidor-elégedetten.
Vagy lenni repdeső varjú
aki fent a fán károg,
ha jönnek a kakastollas,
cérnakesztyűs zsandárok.