Balassa Bálint: A darvaknak szól, Az ő szerelmének örök voltáról

Balassa Bálint:

A darvaknak szól

Mindennap jó reggel ezen repültök el, szóldogálván darvaim!
Reátok néztemben hullnak keservemben szemeimből könyveim,
Hogy szép szerelmesem jut eszemben nékem, megújulnak kénjaim.

Látom utatokat igazítottátok arra az ország felé,
A holott a lakik, víg szívemet aki ő magánál reszketé, –
Valaha én rólam, ki híven szolgáltam, vajon emlékezik-é?

Bujdosom mint árva, idegen országba, veszettül mint zarándok,
Ruhámban setét színt, szívemben szörnyű kínt viselek én, úgy gyászlok,
Szárnyam nincs mint néked, kín mehetnék véled ahhoz, akit óhajtok.

Szárnyad vagyon repülsz, szintén ott szállsz le, ülsz földében, hol akarod;
Te szomjúságodat szép forrásból csorgott tiszta vizével oltod,
Örömöm környékét, az ő lakó helyét, paradicsomot látod.

De ne siess kérlek, tüled hadd üzenjek néki rövid beszéddel,
Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet melledre fel véremmel!
Kín megesmérhesse, hogy csak őérette tűrök mindent jókedvvel.

Adjon az jó Isten néki egészséget, víg és hosszú élete;
Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal, áldja mindennel őtet;
Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál, s keserüljön engemet

Sok háborúimban, bujdosó voltamban midőn darvakat látnék
Szép renden repülni s affelé haladni, hol szép Júlia laknék,
El-felfohászkodván s utánok kiáltván, tűlök én így üzenék.


Balassa Bálint:

Az ő szerelmének örök voltáról

Idővel paloták,
Házak, erős várak,
Városok elromolnak;
Nagy erő, vastagság,
Sok kincs, nagy gazdagság
Idővel mind elmúlnak;
Tavaszi szép rózsák,
Liliom, violák
Idővel mind elhullnak.

Királyi méltóság,
Tisztesség, nagy jószág
Idővel mind elvesznek;
Nagy kövek hamuvá
S hamu kősziklává
Nagy idővel lehetnek;
Jó hírnév, dicsőség,
Angyali nagy szépség
Idővel porrá lesznek.

Még az föld is elagg,
Hegyek fogyatkoznak,
Idővel tenger apad;
Az ég is béborul,
Fényes nap setétül,
Mindennek vége szakad;
Márványkőben metszett
Írás kopik, veszhet,
Egy heliben más támad.

Meglágyul keménység,
Megszűnik irigység,
Jóra fordul gyűlölség:
Istentül mindenben
Adatott idővel
Változás, bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek,
Mint pokol tüzének
Nincs vége, mert égten ég.

Véghetetlen voltát,
Semmi változását
Szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliátul,
Mint Lázár ujjátul*
Könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám
És az többi után
Julának ajánlám.

/*/ Lukács ev. XVI. 24. – E vers Angerianus: De suo amore aeterno című költeménye után készült.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf