Muskátli - 2019. szeptember

muskatli

 

muskatli
Melléklet jó gyermekeknek

Immáron a 2018/2019-es tanév kezdetével a Muskátli a ötödik évfolyamába lépett. A világháló segítségével a Pósa Lajos költő, szerkesztő szülőfalujából szállnak továbbra is a jó gyermekekhez és örökgyermekekhez a szebbnél-szebb versikék, mesék, megemlékezések.

A nemesradnóti Lidike Pihenőház alkotóműhelyében ez esztendőben is Az Én Ujságom hasábjait lapozgatva kerülnek elő az értékes írások. Így a mai kor vívmányainak köszönhetően ismét elérhetőek az oly kedvelt képes gyermeklap válogatott részei itt a www.szozat.org elektronikus lapon.

A Muskátli II., II. és IV. évfolyama nyomtatva is megjelenik. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.
Keressetek bennünket a facebookon is https://www.facebook.com/posa.emlekere a Pósa Lajos Emlékére oldalon.

2019. szeptember / VI. évfolyam / 1. szám

 

Kedves Gyerekek!

Megjelent a Muskátli IV. évfolyamának bekötött példánya. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen vagy beszerezhető Nemesradnóton a Lidike Pihenőházban, a Muskátli szellemi műhelyében.  

Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.  
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

 

HÓNAPVERS

 

Pósa Lajos:

Megszólal a csengetyű

iskola

Kis berek, nagy berek,
Haza, haza gyerekek!
Gyertek haza, fiúk, lányok!
Az iskola vár reátok.
Búcsúzzatok az erdőtől,
A pillangós sík mezőtől,
Balatoni vitorlástól…
Búcsúzzatok el a nyártól!
Megszólal a csengetyű,
Beszélni kezd a betű.

Kis berek, nagy berek,
Könyvet elő, gyerekek!
Tinta, penna, kalamáris,
Kell már egy kis tudomány is.
A tudomány arany patak,
Hegyből szakad, völgybe szalad,
Foly-folydogál varázsszóra
Kis folyóból nagy folyóba.
Hivogat a csengetyű,
Beszélni kezd a betű.


Forrás: Az Én Ujságom, 1913. szeptember 14., XXIV. évfolyam, 39. szám

 

EMLÉKEZÉS

 

Emlékezés édesanyámra –

Szeptember 4-én


Pósa Lajos:

Fehérruhás lányok

 

Pósa Lajos és édesanyja

Fekete gyászt öltött
A falu magára,
Úgy borult anyámnak
Bús ravatalára.
Ravatala körül
Könnyező virágok:
Fekete faluban
Fehérruhás lányok.
Megszólal a harang
Utolsó útjára:
Fekete falu nagy
Zokogva utána.
Viszik jó anyámat
Rokonok, barátok…
Fekete faluban
Fehérruhás lányok.

Mikor koporsóját
Letették a sírba:
Rög helyett virágot
Hullattak rá sírva.
Kis lábatok nyomán
Nyíljanak virágok,
Fekete faluban
Fehérruhás lányok!
Pósa Lajos: Három seb
Örökálmú koporsóját
Mikor leszögezték:
Úgy éreztem, azt a szeget
A szívembe verték.

Mikor a hant dübörögve
Hullt a koporsóra:
Olyan, mintha a szívemre
Szikla hullott volna.

Mikor kinőtt a fejfája:
Úgy tépett valami!
Mintha, ,mintha a szívemből
Faragták volna ki!

 

Forrás: Az Én Ujságom, 1902. augusztus 31., XIII. évfolyam, 36. szám

 

VALÓSMESE

 

Tornalján és Rimaszombatban

új református magyar óvoda nyílt

 

rimaszombat es tornalja

A rimaszombati és a tornaljai új magyar református óvodák (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)


A Kárpát-medencei Református Óvodaprogram támogatásával a 2019/2020-as tanévtől a gömöri régióban két új református óvoda is megnyílt Tornalján és Rimaszombatban.

Tornalján a várostól vásárolt ingatlant alakították át a magyar tannyelvű óvoda számára, mely a Kollár utcában található, korábban gyermekrendelőként működött egykori tiszti lakások egyike. A Tornaljai Református Egyházközség már 2016 végétől tervezi a magyar kormány támogatásával a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül magyar óvoda létesítését.
A városban már korábban is felmerült az igény egyházi iskola megnyitására, de az akkor nem valósult meg. Az óvodát a tervekkel szemben nem sikerült 2018 szeptemberében megnyitni, most viszont valóra válhat a nagy álom. Az óvoda 2019 szeptemberével megnyitja kapuit. Az óvoda igazgatója Deme Éva lett.
Az épület kívül-belül megújult és a környezetét, az udvart, kerítést, járdát is példásan felújították.

DSC02227
Az új református óvoda épülete Tornalján, a Kollár utcában (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében elkészült új, 40 gyermek befogadására képes magyar óvoda ünnepélyes átadására augusztus 31-én, 10 órai kezdettel került sor Tornalján, ahol ünnepi köszöntőt mondott dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott.
Tornalján a királyi városrészben és a lakótelepen működő óvodákban volt eddig 1-1 magyar nevelési nyelvű osztály, de gyakran előfordult, hogy helyszűke miatt már csak a szlovák osztályban jutott hely a magyar gyermekeknek.
Rimaszombatban is hasonló volt a helyzet, ahol a Daxner utcai és a Halász utcai óvodákban voltak magyar osztályok, de teljes egészében magyar nyelvű intézmény itt sem működött.

DSC02245
Rimaszombatban a Gorkij utca felől nyílik az új református óvoda, mely előtt parkoló is van a szülők számára (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Az új rimaszombati magyar óvoda részére 2018-ban vásárolták vissza a várostól azt a területet, amelyet az államosítás után nem kaptak vissza. Ez a Tompa Mihály Református Gimnázium iskolakertjének egy része a Gorkij utca felől. Az evangélikus egyházzal megegyeztek, hogy a közös tulajdont úgy osztják el, hogy csak a sajátjukra építkezzenek.
Az engedélyeztetési folyamat után csak 2018 nyarán kapták meg az építési engedélyt. A Gólyavár Óvoda építése hivatalosan 2018. július 25-én kezdődött, s még időben sikerült az oktatási intézmények hálózatába felvetetni.
Molnárné Pelle Beáta, a rimaszombati Tompa Mihály Gimnázium igazgatója örömét fejezte ki, hogy az óvoda létrejöhetett Rimaszombatban.
 „Sok-sok bizonytalanság volt az utolsó hetekben, s szinte az utolsó pillanatban érkezett meg a határozat, hogy a Szlovák Köztársaság Iskolaügyi Minisztériuma a rimaszombati Református Óvodát bejegyezte az iskolák és oktatási intézmények hálózatába” – mondta.
Tájékoztatta a szülőket, hogy az óvoda egyelőre külön intézményként fog működni, melynek fenntartója a Rimaszombati Református Egyházközség. Ezt követően fogják kérvényezni az óvoda, az alapiskola és a gimnázium iskolaközpontként való bejegyzését.
Augusztus 27-én megtörtént az óvópedagógusok meghallgatása, és a tíz jelentkező közül kiválasztásra kerültek a leendő óvónők, akiket a nyílt napon Molnárné Pelle Beáta bemutatott: Varga Tünde, Kónya Katalin, Kovács Zsuzsanna, Balajthy Györgyike és Ibos Gabriella.

DSC02263
A rimaszombati Gólyavár Óvoda pedagógusai (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Az új magyar óvoda igazgatójának Varga Tündét nevezték ki mindaddig, míg az iskolaközpont létrejön. Kifejtette, hogy a Gólyavár Óvoda új pedagógusainak az elsődleges célja a gyermekközpontú óvoda, ahol fejlesztik a gyermekek kompetenciáit, meghallgatják őket, teljes értékű egyéniségekként kibontakozhatnak. Egyházi intézményként természetesen súlyt kap a hitbéli szellemiség is. Ez utóbbi rövid áhítatokban, heti egy alkalommal lelkész által vezetett bibliaórában nyilvánul majd meg.
Varga Tünde a Felvidék.ma-nak elmondta, hogy az intézménynek három osztályra van kapacitása, azaz 60 gyermeket tudnak fogadni. Idén két vegyes korosztályú, heterogén osztállyal indítják el az óvodát, ugyanis az óvodáskorú gyermekek többsége már valamilyen intézményt látogat, és ritkán fordul elő, hogy a szülő óvodát váltson.
„A jövőre vonatkozóan viszont bízunk benne, hogy olyan oktatási-nevelési munkát tudunk végezni, mely vonzóvá teszi intézményünket a szülők számára, s akkor már 3-tól 6 éves korig tudunk majd osztályokat nyitni” – tette hozzá Varga Tünde, aki a rimaszombati Daxner utcai óvodából jött át az új intézménybe, s vele együtt korábbi óvodásai, a Méhecske csoport is átiratkozott.

DSC02284
A gyerekek a nyílt napon már megismerték Kelep gólyát (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A szülők már a nyílt napon átvehették a gyermekük felvételéről szóló határozatot. A további érdeklődők folyamatosan jelentkezhetnek az új intézménybe, még tudnak fogadni gyerekeket anyanyelvi és vallási hovatartozástól függetlenül.
Már most is vannak római katolikus és szlovák anyanyelvű gyermekek is, akiket beírattak a magyar intézménybe. Az oktató-nevelő munka szeptember 2-án kezdődik, s 7-től 16.30 óráig tart.
„Nagyon nagy örömömre szolgált, mikor megjött a hír, hogy beiktatták az iskolarendszerbe az új óvodát, mely az első és az egyetlen magyar nyelvű óvoda a városban. A többi óvodában csak magyar osztályok működnek. Nagy lehetőséget érzek arra, hogy egy nagyon lelkes pedagógusgárdával szívvel-lélekkel folyjon itt a munka” – nyilatkozta Varga Tünde kinevezett igazgató.
A Református Óvoda Gólyavár épületének és a Református Alapiskola épületének hivatalos átadására a Tompa Mihály Református Gimnázium 2019. szeptember 1-jén 15 órakor kezdődő ünnepi tanévnyitó istentiszteletét követően került sor az óvodában. Az épületeket dr. Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja (Закарпатська область) együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program koordinálásáért felelős miniszteri biztos adta át.

golyavar atado
Átadták a Gólyavárat Rimaszombatban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A szalagot Grezsa István mellett az óvodánál Molnár Pelle Beáta iskolaigazgató, Fazekas László püspök és Molnár Sándor lelkipásztor vágták át, az iskolánál Kovács Tímár Ildikó lelkipásztor és Fazekas László püspök.  Az átadási ünnepség egyben tanévnyitó, valamint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház első középiskolájának, a Tompa Mihály Református Gimnázium indulásának 20 éves jubileuma is volt.

DSC02929
Átadták, de még nem nyílhatott meg a Református Alapiskola Rimaszombatban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Az oktatási tárca engedélye nélkül nem nyílhatnak meg az osztályok, s nem kezdheti meg működését a Gólyavár Óvoda mellett szeptember 1-én, vasárnap ünnepélyesen átadott Református Alapiskola.
A vasárnapi ünnepségen többen is hangsúlyozták, hogy a református egyházközség általi építkezések az asszimiláció megállításához járulnak hozzá, lehetőséget teremtve, hogy minden magyar gyermek magyar oktatási intézményben tanulhasson, és megőrizve anyanyelvét eltéphetetlenül csatlakozhasson a magyar kultúrához.
A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program támogatásának köszönhetően Rimaszombatban 2018. szeptember 4-én tették le az új Református Óvoda alapkövét. Alig egy év alatt épült fel az új intézmény a Gorkij utcában, a Tompa Mihály Református Gimnázium iskolakertjében. Mind az alapkőletételtél, mind az átadásnál Grezsa István, a programért felelős miniszteri biztos mondott beszédet.
Grezsa István kifejtette, jövőre Magyarországon a nemzeti összetartozás évét hirdetik meg Trianon 100 éves évfordulóján. Ez az összetartozás azt jelenti, hogy határoktól függetlenül újra egy nemzetként tudjunk működni. Mint mondta,
Európa nem ad alternatívát a nemzeti önazonossággal szemben. A népeket eddig is a közös összefogás, a keresztény értékek védelme tartotta meg.
Elmondta, a magyar kormány politikája arról szól, főleg az elmúlt tíz évben, hogy „szuverén döntési jogunkat visszanyerve lépjünk ki a hazai bennszülötti létből. Stabil, modern Magyarország nem képzelhető el fejlődő határon túli nemzetrészek nélkül.” Majd hozzátette, el kell érnünk, hogy az utódnemzetek ne egymás rovására éljék meg önazonosságukat.
„Most kell feltűrni az ing ujját, és dolgozni, amit lehet, helyrehozni abból a veszteségből, amit mi Trianonként élünk meg a szívünkben, hogy meghaladjuk annak káros következményeit. A Felvidéken 10 új óvodát avathattunk, zömében a református keresztyén egyház építésében, és 132 óvoda megújulását támogattuk. Újabb forrásokat találtunk, hogy a hiányzó óvodák felújítását is elkezdhessék. Mindez a többségi nemzetet is erősíti, s nincs kárukra, ha gazdagítja őket a magyar állam. Hiszen ez a föld akkor is Szlovákiához tartozik, ha itt magyar gyerekek tanulnak magyarul. Ezek viszont csak falak, de ami a falakon belül történik, az itt Rimaszombatban is nem más, mint a magyar jövő” – fogalmazott Grezsa.
A jó magyar nevelést igyekeznek megadni a város másik óvodájában, a Daxner utcai Óvodában is, mely vegyes igazgatású önkormányzati intézmény. Itt összesen 67 gyerekkel kezdték meg a tanévet, melyből 30-an 2 magyar osztályt látogatnak. Az egyikben Polgári Mária, a másikban a Református Óvodába átment Varga Tünde helyett Pósa Nóra kapott bizalmat. Horváth Zsuzsa óvodaigazgató a Felvidék.ma-nak elmondta, hogy felújított osztályokkal, új szőnyegekkel, új bútorokkal várták a városi intézményben is a kicsiket.
„Számoltunk vele, hogy néhány gyerek átmegy a Református Óvodába, de erre felkészültünk, s elfogadjuk, hogy a szülőknek legyen lehetőségük választani a felekezeti és az állami intézmények között” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Horváth Zsuzsa.
A tanévnyitó vidáman kezdődött a teljesen új, három csoportszobával felszerelt Református Óvodában, ahol egyelőre szintén két osztályt nyitottak 26 gyerekkel.
„A kitelepítésekkel és egyházellenes intézkedésekkel leginkább sújtott gömöri régióban húsz évvel ezelőtt nyithatta meg kapuit az újraindult Református Gimnázium, néhány hónapra rá Református Kollégium és magyar közösségi ház is létesült mellette, majd jött az egyházi iskolai étterem, s a Reformáció 500. évfordulója alkalmából megnyitotta kapuit a Csillagház. A húszéves jubileumra még nagyobb ajándékkal lepett meg minket az Úr. Mindezekhez az áldásosan működő intézményekhez egy Református Óvodát és egy Református Alapiskolát is készített számunkra. Mennyei atyánk kézzel fogható ajándékai ezek közösségünknek. Külön öröm számunkra, hogy ezen ajándékok kicsomagolásába mi magunk is be lettünk vonva. Egy-egy döntéssel, engedéllyel, aláírással, szakvéleménnyel rengeteg ember kapcsolódott be ebbe a kicsomagolási folyamatba. Bármennyire furcsa, de a szembehelyezkedés, az aláírásgyűjtés sem lassították, inkább gyorsították, és megfelelő irányba terelték az ajándék kicsomagolását. Lehet, nem is tudtak róla, de ők is eszközök voltak Isten kezében” – mondta az ünnepélyes épületátadón Molnár Sándor zsinati főtanácsos, a Rimaszombati Református Egyházközség lelkésze.

DSC02837
Molnár Sándor, a rimaszombati lelkipásztor, az SZRKE zsinati főtanácsosa (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Az óvodafejlesztési programból különítettek el támogatást a Református Alapiskola kialakítására is. A minisztériumi besorolás viszont még nem érkezett meg. Az egykori Rárossy-házban a Daxner utcában 4 tanterem és hatalmas tornaszoba áll majd 80 gyerek rendelkezésére. A teljes beruházás az óvoda esetében 657 320 euró az iskolánál pedig 639 800 euró volt, mely a magyar kormány által a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül folyósított támogatásból kerültek megtérítésre.
„Az első és az ötödik osztályokba is beiratkoztak előzetesen a gyerekek. Így több mint 50 szülővel és gyermekkel közösen  reménykedünk abban, hogy ez az ajándék is hamarosan kicsomagolásra kerül” – tette hozzá Molnár Sándor lelkész, aki még mindig bízik abban, hogy szeptember 15-ig megjön az engedély a gyorsított iskolahálózatba vételről, s megkapják a bejegyzési határozatot.

 

Forrás: Felvidék.ma, Pósa Homoly Erzsó
https://felvidek.ma/2019/08/tornaljan-es-rimaszombatban-uj-reformatus-magyar-ovoda-nyilt/
https://felvidek.ma/2019/09/golyavar-reformatus-ovoda-es-iskola-atadasa/
https://felvidek.ma/2019/09/bizonytalansagban-kezdodott-a-tanev-az-elsosoknek-rimaszombatban/

 

 

IRODALOM



egeszupcKedves Gyerekek! Megjelent Lőrincz Sarolta Aranka néni Póka Halas bácsi méséi mesekönyve nyomatásban is. Szeretetettel ajánljuk figyelmetekbe. Megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

 

 


Lőrincz Sarolta Aranka:

Póka Halas bácsi meséi

 

Saci és Öcsi Gondolatországban

afolyonal10

A folyónál
12. rész

–Nagyon érdekes lehetett az a Beszélő Boglár, ilyenről még sohasem hallottam. Biztos nagy varázserő volt benne, ha jelezni tudta, merre van a gonoszság– mondta ki hangosan gondolatait Zétény.
–Mindenkinek van ilyen Beszélő Boglárja –jelentette ki váratlanul Póka Halas bácsi.
–Igazán, és hol tartjuk! – csillant fel Zétény szeme.
–Itt! – mutatott a mellére Póka Halas bácsi.
–Ha rosszat teszel, akkor itt, belül jelezni kezd valami, hogy nem jót tettél. Ezt úgy hívják, hogy lelkiismeret.  Aztán addig dübörög benned, míg jóvá nem teszed a rosszat – jelentette ki Póka Halas bácsi, és szemét összehúzva Zétényre nézett.
–Igen, tudom, már éreztem – mondta csendesen Zétény, és szégyenkezve lehajtotta a fejét.
–Amikor nem fogadtam szót a szüleimnek vagy nagymamámnak, akkor addig kínozott, amíg jóvá nem tettem a rosszat.
–Na, ugye, hogy igazat mondtam!– mosolygott Póka Halas bácsi.
–De azért fel a fejjel, mert ha tudod, hogy hol az igazság és a jóság, akkor minden meg van mentve! Cserepes Ereknek is nagyon rossz lehetett, hogy Pike fiát elcsábította a gonoszság. Mennyire fájhatott neki, hogy a fia könnyelműen, csak azért, hogy a hasa mindig tele legyen, elárulta az egységet Gondolatországban, és Mácsonya főboszorkány szolgálatába állt. Így gyengült meg a szeretet, és Mácsonya így tudta elvarázsolni az Öreg Pipást, hogy kirabolhassa a Halas Bölcsők ikráit. Tudod, Zétény, ez olyan árulás, mint amikor egy család valamelyik tagja elárulja a család egységét, magát a szeretetet, ezért a család széthullik. Így hullott volna szét Gondolatország is, de Bendegúz, Tima, Saci és Öcsi ezt megakadályozták. De ezt a következő mesében fogod hallani.
–Hej, Zétény fiam, a gonoszság mindig csábít, és ha nem vagy elég éber, már a hálójában is vagy! – magyarázta bölcsen Póka Halas bácsi a jó és a rossz közötti különbséget.
–Jaj, én nem akarok a gonoszság hálójába kerülni! – riadt meg Zétény.
–Ha nem akarsz, akkor nem is fogsz! – szólt szelíden Póka Halas bácsi.
Ekkor a folyó mellett álló magas fákon egyszerre lármázni kezdtek a madarak, olyan nagy zajt csaptak, hogy zengett tőlük a folyópart. Mintha ők lettek volna Pókafalva lakói, akik azért zajonganak, hogy elárulták őket.
–Zétény, figyeld csak a madarakat, milyen hangosak, talán ők is gonoszkodnak, veszekednek! – szólt Póka Halas bácsi.
Zétény is felfigyelt a madarak lármájára, és csodálkozva kérdezte.
–Póka Halas bácsi, miért hangoskodnak ennyire a madarak?
–Biztosan van köztük egy olyan madár, amelyikkel egy madár sem egyezik, azt szeretnék elkergetni a lármájukkal.
–És sikerül majd nekik? – kérdezte Zétény.
–Talán igen, mert ha kitartóan lármáznak, zajonganak, pörölnek, akkor az a madár, amelyiket el akarnak űzni a többiek, megunja a veszekedést, és elrepül.
–Póka Halas bácsi, tudod, mi is így veszekszünk a játékban, amikor valamelyik fiútársunk nem tud nyugodtan maradni köztünk, addig veszekedünk, míg végül megunja, otthagy minket, és nem játszik velünk tovább.  De a nagyanyámmal is így vagyok.
Pöröl rám, ha valamit nem jól csinálok, én meg csendben hallgatom. Erre nagyanyám megunja, hogy hiába veszekszik, és akkor elmegy a dolgára, engemet meg békén hagy.
Póka Halas bácsi erre a magyarázatra egy nagyot nevetett, ismerős volt neki a történet.
–Hát nagyapád mit szól erre? – kérdezte végül.
–Nincs nagyapám, nem ismertem, pedig milyen jó lenne, ha együtt csinálhatnánk valamit. A barátomnak van nagyapja, és mindig együtt farigcsálnak a fészerben, hol fapuskát, hol madáretetőt készítenek. Együtt metszik a kert fáit, szedik a gyümölcsöt. Néha átmegyek hozzájuk, és csak nézem őket, hátha engemet is befogadnak a munkába, a játékkészítésbe.
–Na, ne búsulj, kisfiam, hiszen az előbb kértél meg, hogy legyek tiszteletbeli nagyapád. Én is faragtam neked rovásbotot, elvittelek csónakázni a folyón. Megnézhetted a folyó melletti nádast, az ott élő vízi élőlényeket. Megnéztük a régi vízimalmot is. Soroljam még?
–Igazad van, Póka Halas bácsi, és még mesét is mondasz nekem! Köszönöm –mondta örömmel Zétény, és megölelte Póka Halas bácsit.
Póka Halas bácsi megsimogatta Zétény fejét, és vidám lélekkel mondta:
–Ide figyelj, kisfiam, a mesémnek még nincs vége, csak most jön a java, hiszen a gyerekeknek el kell menniük Boszorkányországba, hogy megszerezzék Mácsonya boszorkány varázskönyvét, felébresszék az Öreg Pipást, és megmentsék Gondolatországot.
–Ez nagyon izgalmas lesz, kérlek, mondd tovább a mesét!– mondta izgatottan Zétény.
–Igen, akkor folytatom, hogyan jutottak a gyerekek a boszorkányok országába, és hogyan keresték meg Mácsonya főboszorkány varázskönyvét!
Póka Halas bácsi hosszú szárú pipájából szállni kezdtek a füstfelhőcskék, de szállni kezdett a mese szála is a folyó melletti réten. Körbefonta a kisfiút Póka Halas bácsival együtt, és beburkolta őket a varázslat nagy titkával.

Mácsonya boszorkány gonoszsága

macsolyabosziSaci és Öcsi együtt játszottak a homokozóban. Öcsi kanalas dömperjével szállította a homokot, míg Saci süteményeket sütött homokból, és kagylókkal, virágokkal szépen ki is díszítette. Nagyon elmerültek a játékban, nem is figyelték, hogy anya ott ül nem messzire a kispadon, és könyvet olvas. Amint Öcsi a homokot öntötte ki a kis dömperjéből, hirtelen feltámadt a szél, és a szemébe szórta. Öcsi sírni kezdett.
–Anya, anya, a szél a szemembe fújta a homokot! Jaj, nagyon fáj, gyere, segíts!
Anya gyorsan odaugrott Öcsihez, és a vízcsaphoz vitte, hogy kimossa a szeméből a homokszemeket. Ekkor a szél anya könyvét kezdte lapozni, mintha olvasni akart volna belőle.
Saci abbahagyta a sütést, és csodálkozva nézte a szél gonoszkodását. Olyan volt, mintha egy láthatatlan boszorkány osont volna oda, hogy gonoszkodjon velük.
–Anya, mit lehet tenni a szél ellen, hogy ne szórjon homokot Öcsi szemébe? – kíváncsiskodott Saci.
–Semmit, kicsim, annyit tehetünk, hogy szélmentes helyre megyünk. Megfogni nem tudjuk, elzavarni sem lehet, mint Mau cicát, csak eltűrjük, hogyha kedve tartja, mindent megmozgat és elfúj – magyarázta anya Sacinak.
–Akkor menjünk a kerti lugasba, talán ott nem fog velünk gonoszkodni! – ajánlották a gyerekek az ötletet.
–Éppen meg is szomjaztam, kérek egy finom teát! – kérte Saci anyát.
–Én is kérek! – csatlakozott Öcsi is Sacihoz.
–Rendben, egy kis türelem, és máris hozom a szokásos gyógyteát! – válaszolta anya, azzal besietett a konyhába teát főzni.
Saci türelmetlenül várta a teát, hogy a páragömbön megláthassa Timát. Tudta, azonnal viszi őket Gondolatországba, ahogy megígérte. Aztán Bendegúzzal együtt mennek Mácsonya főboszorkány várába a varázskönyvért.
Úgy is volt. A párolgó tea fölött Tima már táncolt is. Most egy kicsit hosszabb ruha volt rajta, majdnem a bokájáig ért. A fölső része égővörös volt, míg a szoknyán fekete fodrok voltak. Amint Tima táncra mozdította lábfejét, a fodrok ide-oda libbentek a lába körül. Forgott, ugrott, vékony kis karjait kitárta, lengette, mintha nádszálak lettek volna a folyóparton. Végül kecsesen meghajolt a gyerekek előtt.
–Rajta, gondolkozzatok erősen, mert itt a gondolathajó! – kiáltotta vidáman Sacinak és Öcsinek. Tima nem mondta kétszer, Saci és Öcsi máris pöttömre zsugorodtak, és ügyesen beültek a gondolathajóba.
–Először elmegyünk Bendegúzért Pókafalvára, utána repülünk tovább, az Álom-folyó partjára! – árulta el Tima az útirányt.
Saci tudta, ha Bendegúz velük megy, akkor nem kell félniük semmitől. Az Álom-folyó partjához érve Bendegúz azonnal elővette Töröngöj apó egyik bajuszszőrszálát, rácsapott vele a folyó partjára, és lássatok csodát, ott állt előttük egy szőrszálhíd, amely úgy lengett, mint a pók szála.
–Jaj, hogy megyek át ezen a lengő hídon, beleesek a folyóba! – kiáltotta Öcsi ijedten!
–Semmi baj, ugorj csak föl a hátamra, majd én, átviszlek! – ajánlotta Bendegúz, és már vitte is Öcsit a hátán, mint béka a fiát. Utánament Tima, majd nagy óvatossággal Saci is.
Az Álom-folyó túlsó partjára érve azt hitték, a nehezén már túl vannak, de még csak most várt rájuk a nagy próbatétel.
–Jaj, Mácsonya főboszorkány birodalmában milyen nagy a forróság! –sóhajtoztak a gyerekek.
–Most lenne jó egy kis szél, mint otthon, az udvaron! – mondta Saci nagy bölcsen.
–Csak homok nem kell, nehogy megint a szemembe fújja! – tette hozzá Öcsi figyelmeztetően.
 A forróságot alig lehetet kibírni, elviselhetetlen volt, mintha égő kemencében álltak volna. Mindegyikükről csorgott az izzadság, és egyre szomjasabbak lettek. Bendegúz segített a bajon. Az övszíján ott lógott egy bőrkulacs, tele vízzel.
–Mindenki csak egy csepp vizet kortyoljon, és ne nyelje le azonnal, mert akkor nem marad vizünk és szomjan halunk! – mondta és közben azon gondolkodott, merre induljanak.
A közeli vörös sziklák felé vették az irányt. Amint közeledtek a sziklákhoz, a szél hatalmas erővel támadt ellenük. A sziklák mögött zúgott, morajlott a tenger, és a partján lévő vörös homokot nagy erővel vágta a gyerekek arcába, alig láttak tőle. Csípte a szemüket, kaparta a torkukat.
–Jaj, itt is fúj a szél, és még homokot is szór a fejünkre! – kiáltotta Saci és Öcsi ijedten.
Végre egy sziklaperem alá értek, ahol egy kicsit védve voltak. A gyerekeknek furcsa érzésük támadt, mintha a közeli kőszirteknek arcuk és szemük lett volna, amellyel lesték, vajon merre mennek. A Vörös-tenger hullámai is csábosabban csalogatták őket, hogy a forróság és a homok elől merüljenek bele a vörös habokba. Saci és Öcsi már éppen indultak volna a víz felé, amikor Tima rájuk kiáltott:
–Vigyázzatok, ne merüljetek a Vörös-tenger habjaiba, mert örökre elégtek!
–Akkor merre menjünk? –bátortalanodott el Saci és Öcsi.
–Figyeljetek csak, mintha hangok jönnének onnan fentről, a legmagasabb sziklacsúcsról! –hívta fel figyelmüket Bendegúz.
A gyerekek hallgatózni kezdtek. Szomorú, kacskaringós dallamok szálltak a legmagasabb sziklacsúcs felől a négy gyerek felé.
–Ez furulyaszó, biztos vagyok benne! – jelentette ki Bendegúz határozottan.
–Valaki furulyázik ott fent, a sziklatetőn? –álmélkodott Saci.
–Kapaszkodjunk fel oda, és nézzük meg, ki van ott! –ajánlotta nagy bölcsen Öcsi.
–Nem, ti inkább maradjatok itt, mert veszélyes a magas sziklacsúcsra felkapaszkodni, le is eshettek, majd én megyek egyedül, én ehhez jobban értek! – jelentette ki Bendegúz nagy határozottsággal.
Gyorsan elővett a tarsolyából egy hosszú kötelet, és ügyesen feldobta a sziklacsúcsra, ahol az meg is akadt. Megrántotta, és érezte, hogy a kötél jól tart. Aztán ügyes mozdulatokkal mászni kezdett felfelé, a sziklacsúcshoz. Amint közeledett a sziklaperemhez, látta, hogy a sziklacsúcson Pike ül, Cserepes Erek fia Pókafalvából. Bánatosan furulyázott, miközben peregtek a könnyei.
Tilililí, tulululu, tandalidom…– hallatszott a magasból a szomorkás furulyaszó. A dallamok lassan szálltak a tenger felé, ahonnan továbbsodorta őket a szél.
A fiú annyira bele volt merülve a furulyázásba, hogy nem vette észre Bendegúzt, aki ügyesen felajzotta az íját, és kilőtt egy nyilat a magasba.  A nyíl surrogva átrepült Pike feje fölött, majd belehullott a vörös színű tengerbe. A furulyaszó abban a pillanatban elhallgatott. Pike hátranézett a sziklaperem alá, vajon ki az, aki nyilat lőtt a feje fölé, és meglátta Bendegúzt. Azonnal felpattant, és ügyes ugrásokkal Bendegúznál termett, aki nagy örömmel kiáltotta:
–Pike, Cserepes Erek fia Pókafalváról, végre hogy megtaláltunk, hiszen téged keresünk! Hogy kerültél ide?
–Hm, hm, hosszú sora van ennek – hümmögött Pike szomorúan, és az újra kibuggyanó könnyeit törülgette.
–Gyere, fogd meg a kötelet, és lassan ereszkedj alá, majd én is megyek utánad! – tanácsolta Bendegúz Pikének, aki szót fogadva leereszkedett a vörös sziklák alá. Lassan mind a ketten leértek oda, ahol Tima, Saci és Öcsi várakoztak.
–Most mondd el, hogy kerültél ide, Boszorkányországba, kíváncsian hallgatjuk! – mondta Bendegúz.                                                                    
–Ha elmondod, ezzel jóváteheted a bajt! Apád nagy bánatban van otthon, Pókafalván, mert a Beszélő Boglár elárulta, hogy te voltál az, aki rosszat tettél, és ezért Gondolatországban megbomlott az egység, és bajba került az ország!–folytatta tovább szemrehányóan.
–A te butaságod miatt éppen most dézsmálja Mácsonya boszorkány az Álom-folyó mélyén a Halas Bölcsők ikráit! –vágott közbe Tima.
–Mert az Öreg Pipást el tudta varázsolni a te hűtlenséged miatt! – mondta vádlón egyszerre Tima és Bendegúz.
–De ezt csak úgy tehette, hogy te szót fogadtál Mácsonyának, és elárultad Gondolatországot! –adta tudtára Pikének Saci a szomorú valóságot.
–Sajnos, Mácsonya boszorkány rabja vagyok, és ezt csak a butaságomnak köszönhetem. Tudjátok, a Veszekedős Pereces anyó szedett rá, hogy jöjjek Mácsonya országába, mert itt nekem jó lesz, mindig tele lesz a hasam, sohasem fogok éhezni.
–Tudjuk, a gödölyetor után tűntél el, mert neked nem jutott a gödölyéből! – vágott Pike szavába Bendegúz.
–Azóta biztos megbántad, hogy Veszekedős Pereces anyóra hallgattál, látjuk rajtad, ne tagadd! – mondták a gyerekek egyszerre, és várták, Pike mit fog válaszolni.
–Igen, megbántam, és jóvá is akarom tenni – felelte bűnbánóan Pike, és szomorúan lehajtotta a fejét.
–Akkor rajta, siessünk Mácsonya boszorkány várába a varázskönyvéért! –toppantott türelmetlenül Öcsi, mert már nagyon szeretett volna belenézni a varázskönyvbe.
–Majd én mutatom, merre kell menni! – indítványozta Pike.
Tudta a járást, a négy gyerek pedig nagy izgalommal sietett utána. Mentek, mentek, egyre beljebb, az ország belseje felé, de a sötétség egyre nagyobb lett, alig láttak tovább az orruk hegyénél.
–Jaj, olyan nagy a sötétség, hogy csak tapogatózva tudunk haladni! – kiáltott fel Tima és Saci.
Ekkor Bendegúz elővette Töröngöj apó második bajusz szőrszálát, hát csodák csodája, az olyan ezüstösen világított, mint Hold az égen. Oda is értek Mácsonya sötét várához, de nem tudtak bemenni, mert a nagy vasajtón három lakat lógott. Bendegúz nem sokáig gondolkodott,Töröngöj apó ezüstösen világító bajuszszőrszálával rácsapott a három lakatra, és a vasajtó azonnal kinyílt. A gyerekek nagy félelemmel léptek a vár udvarára. Bizony, nem hiába féltek, mert Mácsonya boszorkány udvarát egy szörnyűséges sárkány őrizte. A sárkány, ahogy meglátta a gyerekeket, kitátotta hatalmas száját, hogy bekapja őket, de előbb még egy hatalmas tűzlángot is lövellt feléjük, hogy megpörkölődjenek. Saci és Öcsi félelmükben egymáshoz bújtak, csak Timának és Bendegúznak maradt meg a lélekjelenléte. Tima gyorsan elővette varázsgömbjét, amelyen táncolni szokott, és ügyesen a sárkány kitátott szájába dobta. A sárkány hatalmas szájában megakadt a nagy labda, még a nyálát sem tudta lenyelni, nem még tüzet okádni, vagy ne adj Isten, bekapni a gyerekeket. Bendegúz ügyesen nyílvesszőt tett az íjára, és célzott. A nyílvessző egyenesen a sárkány szívébe talált, és a nagy behemót állat azonnal kimúlt.  Amint a sárkány élettelenül elterült a vár udvarán, a sötétséget egyszerre felváltotta a világosság. A gyerekek most már nyugodtan mehettek tovább egyenesen Mácsonya titkos kamrájába, ahol a varázskönyvét tartotta. Pike vezette a csapatot, és ő találta meg a varázskönyvet is. Azonnal a hóna alá csapta, és siettek kifelé a várból, mert attól féltek, hogy szellemekkel vagy boszorkányokkal fognak találkozni. Szerencséjükre egy szellem sem volt a várban, valahol messze csatangoltak, ki tudja hol.
Amint az Álom-folyó partjához értek, Bendegúz elő akarta venni Töröngöj apó utolsó bajuszszőrszálát, hogy újra hidat varázsoljon, de Tima leintette.
–Először olvassunk bele a varázskönyvbe, lehet, hogy a bajuszszőrszálra még szükségünk lesz!
 Gyorsan fellapozták Mácsonya varázskönyvét, és olvasni kezdték, hogy kell az Öreg Pipást felébreszteni bódult álmából. Saci olvasta nagy hangosan: egy szőrszálat kell az Öreg Pipás orra alatt húzogatni, miközben ezt a varázsigét kell mondani:
Szőrszál, szőrszál, csiklandozz, Öreg Pipás, harangozz!
Ha felébredsz, ugorj egyet, ha ugortál, ússzál menten!
Álom-folyó mélye vár, kötözd meg a Mácsonyát!
Szőrszál, szőrszál, csiklandozz, Öreg Pipás, harangozz!
Most mi legyen? Tépelődtek a gyerekek, mire Öcsi felkiáltott:
–Gondolni kell egy nagy hajót, hogy mind az öten ráférjünk! – kiáltotta nagy örömmel, hogy van egy jó ötlete.
Erősen gondolkodtak mind az öten egyszerre, és csodák csodája, egyszer csak ott lebegett előttük egy nagy gondolathajó, beleültek, és nagy megkönnyebbülésükre átrepülhették az Álom-folyót. Végre maguk mögött hagyták Mácsonya főboszorkány birodalmát. Amint partot értek, azonnal az Öreg Pipás kunyhójába siettek. Pike elővette Töröngöj apó utolsó, harmadik bajuszszőrszálát, és csiklandozni kezdte az Öreg Pipás orrát. Elmondta a varázsigét is, de semmi, Öreg Pipás meg sem moccant. Sorra jöttek a többiek, Bendegúz, Tima, Saci, de Öreg Pipás meg sem mozdult.
–Adjátok csak ide azt a bajuszszőrszálat, majd én felébresztem az Öreg Pipást! –ajánlotta Öcsi segítőkészen, és megmutatta, hogy kell azt csinálni.
Erre az Öreg Pipás akkorát tüsszentett, hogy majd összedőlt a kunyhója. A gyerekek nagyot nevettek, és vidám örvendezéssel ugrálták körül az Öreg Pipást.
–Jaj, hol vagyok? Mi lett velem? – dörzsölte erősen a szemeit Öreg Pipás.
A gyerekek egyszerre, egymás szavába vágva mesélték, mi történt, de Öreg Pipás ebből egy szót sem értett. Ekkor Bendegúz csendre intette őket, majd szép sorban elmondott mindent, Mácsonya főboszorkány gonoszságát, azt, hogy mi is történt valójában.
–Hűha, Öreg Pipás ugrott egyet, felkapta a nagy hálóját, és futott az Álom-folyó partjához, ahol olyan csukafejest vágott a vízbe, hogy még a folyó csukái is megirigyelhették volna. Nemsokára fel is bukott a mélyből Mácsonya főboszorkánnyal, akit a hálójával megfogott és megkötözött. Mácsonya vijjogott ijedtében, de bizony egy varázsige sem jutott az eszébe.
Öreg Pipás tudta, hogy Mácsonya főboszorkánynak már nincs felette hatalma, ezért amint leült az Álom-folyó partjára, nyugodtan megtömködte a pipáját, és a füstöt Mácsonya gonosz szeme közé fújta.
Hej, Mácsonya, vén boszorkány!
Tolvaj módra törtél énrám.
Bűbáj, varázs elaltatott,
Mákonyos víz meghalasztott.
Búvárruhám elvehetted,
Halas Bölcsők ikráival
Nagy zsákodat megtömhetted,
Elvinni már nem tudtad,
Halászhálóm foglya vagy!
Nem menekülsz, Mácsonya,
Reszkess, mint a kocsonya!
Öcsinek nagyon tetszett az Öreg Pipás varázsigéje, ezért ő is el akart egyet mondani. Gyorsan elkapta Bendegúztól Mácsonya boszorkány varázskönyvét, kinyitotta, de mivel olvasni nem tudott, Sacinak adta, hogy olvassa. Saci sietve olvasott, meg sem nézte, hogy mire is szól a varázslás.
Szúnyoglárva, szúnyogbábja,
Ébredj gyorsan a szúrásra,
Dünnyögj, dunnyogj, szállj ide,
Vérszívásra izibe!
Alig hangzott el a varázsige, egyszerre hatalmas szúnyograj repült az Álom-folyó partjára. Zúgtak, szúrtak, csíptek mindenkit, akit csak találtak. A gyerekek és az Öreg Pipás bemenekültek a kunyhóba, és bezártak ajtót, ablakot, csak Mácsonya főboszorkány maradt az Álom-folyó partján. A szúnyograj pedig Mácsonyára csapott, és úgy összecsipkedték, szurkálták, hogy nem lehetett ráismerni. Mácsonya teste akkorára nőtt, mint egy hatalmas hordó, feje, mint egy óriási léggömb. Keze, lába bedagadt, mozogni, járni sem tudott. Ahogy a szúnyograj jóllakott, úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna.
Amint az Öreg Pipás a gyerekekkel együtt kimerészkedett a kunyhóból, ámulva nézték Mácsonyát, nem ismertek rá. Kacagtak, nevettek rajta, Mácsonya pedig egyre jobban felfúvódott, aztán szétpukkadt, mint egy léggömb.
–Öreg Pipás bácsi, hol van a halikrás zsák? – kérdezte Öcsi, mert a nagy kavarodásban aggódott a Halas Bölcsők ikráiért.
–Jó helyen, lent az Álom-folyó mélyén, a helyükön! – mondta Öreg Pipás mosolyogva.
–Kiöntöttem a halikrákat a nagy zsákból, amint Mácsonyát megfogtam a hálómmal.
A gyerekek nagy örömükben, hogy Gondolatország megmenekült, táncolni, vigadozni kezdtek. Senki sem törődött a szétpukkadt Mácsonyával, csak az Öreg Pipás takarította el a maradványait a nagy söprűjével.
Tima hirtelen Saci felé fordult, és jelezte, hogy menniük kell.  Megölelték egymást, és tudták, nem örökre búcsúznak, még fognak találkozni.
–Saci, még egyszer elmegyek érted és Öcsiért, mert el kell jönnötök Pókafalvára, az Égi Atya hálaadó ünnepségére. Ott most nagy ünnepség kezdődik, mert Gondolatország megmenekült!
–Ott leszünk! – kiáltotta egyszerre Saci és Öcsi, majd vidáman integettek Bendegúznak, Timának, Pikének és az Öreg Pipásnak, amint a kis gondolathajóval hazafelé szálltak.

 



Lőrincz Sarolta Aranka:

Világ végén

 

Világ végén van egy ablak,
amikor azt kinyitom,
kinézek az ablakon.

Világ végén van egy ajtó,
azon kilincs, kinyitom,
kilépek az ajtómon.

Világ végén, selyem réten,
van egy nagy tó, benne sok,
ebihal és halporonty.

Világ végén van egy hegy,
süveg cukor a csúcsa,
olyan, mint a nyalóka.

Világ végén van egy erdő,
ágas fákon sok madár,
nézd meg, hogyha arra jársz!

Világ végi ablakomat
és ajtómat becsukom,
este van hát, elalszom.

            ***

Lőrincz Sarolta Aranka:

A hangyák

Aprók, fürgék, feketék,
Ilyen a kis hangyanép.
A zöld fűben, bokrok alatt
Cipekednek, lótnak, futnak.
Itt a nyár, hát sietni kell,
Gyűjteni amíg csak lehet.
Szaladgálnak fák tövében,
Sosem figyelnek az égre.
Nem néznek sem napra, holdra,
Ők csak élnek lent a porban.
Amikor vége a nyárnak,
Örülnek a dús kamrának.
Bent a meleg bolyban ülnek,
Vigadoznak, énekelnek,
Ünnepelnek, táncot ropnak,
Téli időn játszadoznak.


A versek, mesék itt, a Muskátliban jelentek meg először.

 

PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL

 

Pósa Lajos:

Mondjunk áldást

Ma minden dal csak ő róla szóljon,
Minden ajk az ő nevét sóhajtsa!
Ma csak az ő fényes dicsőségét
Ragyogtassa az ég boltozatja!
Csak ő róla regéljen a kunyhó
S édesapját imájába szőjje…
Még a tornyos, cifra kastélyának is
Kossuth legyen ma a legdicsőbbje!
- Mondjunk áldást az ő szent nevére,
A sírban is lángoló szívére!

Még hallom a kardok csattogását,
Összezúzptt bilincsek csörgését,
Még fülembe zúgatja a szellő
A diadal mámoros zenéjét.
Nézzétek a futó ellenséget!
Hogy kap a szél szétzilált hajába!
Pusztuljon a szolgaság pribékje!
Dobjatok csak kartácsot utána!
- Mondjunk áldást az ő szent nevére,
A sírban is lángoló szívére!

És jött bőszen Észak vad csordája,
Ellepte a Tisza, Duna táját:
S letaposta büszke homlokunkról
A győzelem százszorszép virágát.
Porba hullt a vérző arany rózsa…
Mint erdő állt szerte az országban
A hősökre leskődő bitófa.
- Mondjunk áldást az ő szent nevére,
A sírban is lángoló szívére!

Bujdosóknak tüskerakta útján
Örök napként világolt a lelke,
A lobogó megtépdesett szárnyát
Távolból is egyre csak lengette.
Tépett zászló lengő lobogása
Szította a síró honszerelmet…
Egyre várták új regimentjével
Hegyen, völgyön, pásztortüzek mellett.
- Mondjunk áldást az ő szent nevére,
A sírban is lángoló szívére!

Egyre vártuk… érte vágyodásunk’
Belezengtünk hívogató dalba;
Üzengettünk fecskével, gólyával,
Addig-addig: haza is jött…halva.
Koporsója tompa robogása
Megrengette a hont véges-végig:
A szabadság ébredő eszméje,
Mint a vulkán fölcsapott az égig!
- Mondjunk áldást az ő szent nevére,
A sírban is lángoló szívére!

Tűzsziporkák, hulljatok csak vissza
Rengő bölcsők fénylő csillagának!
Hadd érezze illatát az Isten
A szabadság feslő rózsájának.
Hadd szedje meg legelső virágát
Koszorúnak Kossuth sírhalmára:
Hulljon már a magyar nép szeméből
Ne csak bánat-: örömkönny is rája!
- Mondjunk áldást az ő szent nevére,
Örökégő, lobogó szívére!

 

Forrás: Az Én Ujságom, 1902. szeptember 7., XIII. évfolyam, 37. szám

 

IMÁDSÁG

 

posalajosszobor

Pósa Lajos:

Ősz felé

Jaj de bús dal, de szomorú!
Talán a szél sírta.
Búcsút mond a fülemile,
Búcsút a pacsirta.
Isten veled, fülemilém,
Dalos kis pacsirtám!
Daloljatok majd egy búsat
A Rákóczi sírján!

Mondjátok el, hogy a magyar
Hűn emlékszik rája
S könnyes szemét rácsüggeszti
Szomorú sírjára;
Mondjátok, hogy nemsokára
Ráborulunk sírva…
Mondjátok, hogy nemsokára
Itthon lesz a sírja!


Forrás: Az Én Ujságom, 1903. szeptember 6., XIV. évfolyam, 37. szám

 

TERMÉSZET

 

Szegedi Lőrincz
 

Zúgnak a fák

 

627632 kidolt fa

Sekinek se mondok ujságot, mikor azt mondom, hogy zúgnak a fák. Tudja azt mindenki, ha én nem mondom is. Hallotta már azt mindenki s még azt is észrevette, hogy ahány fa, annyi féle a zúgása.
A nyárfának mindig úgy reszket a levele, mintha siratna valamit; csak nem lehet megérteni: mit sirat? A tölgyfa csendesen pörlekszik valakivel; csak azt nem tudni: kivel? A hársda mindig altatót susog; csak azt nem tudni: kinek? A juhar nyögdécsel, a szilvafa panaszkodik, a kőrisfa dicsekszik, a bálványfa suttog, a fűz könyörög, de senki se tudja: miért, mit, kinek?
Magam is sokat tűnődtem rajta, mit beszélnek a fák, de sohse tudtam megérteni a beszédjüket. Könyvben se olvastam, iskolában se tanítottak rá, utoljára elmondta az esti szellő, aki olyan nagy barátságban van a fákkal.
Úgy volt az, hogy mikor az Isten a világot megteremtette, mindenféle fajtájú fa csakúgy tudott beszélni, mint az ember. Csakhogy amekkorával nagyobbak az embernél a fák, akkorával nagyobbat bírtak kiáltani. El lehet ebből gondolni, micsoda nagy zenebona volt akkor a világon, mikor az óriás tölgyek, a sudár nyárfák, a vastag derekú fűzek össze-vissza kurjantoztak, rikoltoztak nagy jó kedvükben.
A jó Isten egy darabig örömmel hallgatta a fák hálálkodását, hanem utoljára megunta a nagy lármát és leszólt nekik az égből:
- Halljátok csak, ti fák, azt mondom nektek, hogy csak akkor beszéljetek, ha kérdeznek benneteket.
Volt a fák közt olyan, aki szót fogadott, hanem a legtöbb rá se hallgatott a jó Isten parancsára. Egyre csóválták a koronájukat, egyre rázták az ágaikat, egyre kiabáltak az emberre:
- Hallod-e, ember, engem szeress, mert én vetek neked legnagyobb árnyékot!
- De nekem van legszebb levelem!
- De az én virágom a legillatosabb!
A jó Isten megint letekintett rájuk az égből:
- Fák, fák, ti szófogadatlan fák, nem megparancsoltam én nektek, hogy csendben legyetek?
- Ha nem kiabálunk, akkor észer se vesznek bennünket az emberek! – zúgták vissza az engedetlen fák.
- Hát akkor beszéljetek örökké, de soha senki meg ne értsen benneteket! – mondta nekik a jó Isten.
Azóta mindig zúgnak a fák, de senki se tudja, hogy mit beszélnek.
Azoknak a fáknak pedig, akik mindjárt előszörre szót fogadtak s csendességben hallgatták az Úr szavát, azt mondta a jó Isten:
- Fák, fák, ti szófogadó fák, teremjetek gyümölcsöt és titeket szeressen legjobban az ember!
Fogott rajtuk az áldás: ezekből lettek a gyümülcsfák, ezeket szereti legjobban az ember.

Forrás: Az Én Ujságom, 1907. szeptember 15., XVIII. évfolyam, 38. szám

 

 

Szerkesztette: Pósa Homoly Erzsó

  

 

 

 

szozattv


szozat a tiszta hang vers2020a A3 wass albert est plakat Könyvbemutató 12 112019SZENTKORONA attila20191214 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf