Feleki Sándor: Rejtett sebek
Ki téged igazán szeret
Ne zárd szívedbe a panaszt!
Előtte bármit rejtegetsz,
Előbb-utóbb megtudja azt.
Élted borongó fellegét
Hiába is titkolgatod:
Mint madár a közel vihart,
Megérzi a búbánatot.
Szemedben egy bágyadt sugár,
Egy kis redő a homlokon,
Egy fojtott sóhaj – s tudja már,
Hogy néked mi esett zokon.
Lelked, ha hord nagy szenvedést,
Nem ez a legnagyobb csapás.
De jaj neked, boldogtalan,
Ha kívüled nem tudja más.
Ki mondja meg, hány porladoz,
Kit bánat terhe sírba vitt,
Mert nem talált rokon szívet,
Ki megsejté bús titkait.