Verseghy Ferenc: Klárikához
Amott a hegynek zöld tövén
Egy domb ül a völgy kezdetén,
S ezen parányi kis tanyán:
Jer, nézd meg Klárikám!
Mellette csörg a friss patak,
Melynél bárányok játszanak,
Nem bő, de nékünk, Klárikám
Elég lesz kis tanyám.
Előtte nagy tölgy gallyazik,
Hol sok madárszó hangozik.
Körülte szép gyümölcsös fák,
S víg rózsabokrocskák;
A nap nem éri ajtaját,
A szél nem rázza oszlopát;
Hő ahhoz vagy hűs át nem fér,
Ki kis tanyámba tér.
A víznél, mely lent folydogál,
Egy fülmilécske sírdogál,
S a szirt felfogván daljait,
Megnyújtja jajjait.
Itt lelvén eddig kedvemet,
Magam töltöttem éltemet;
De tiszta szívbűl osztozok,
Ha véled lakhatok.
E kis tanyámban úr vagyok,
Napestig bátran vigadok,
S mihelyt az alkony ágyba vet,
Az álom rám nevet.
Ha megvizsgálod, kedvesem!
Tudom, megtetszik rejtekem:
Csak nő hiával van tanyám:
Jer, térj be Klárikám.