Számadó Ernő: Szent Mihály-napi nóta

Kitőtt hát az üdőm,
Rakodom a bérem,
Amennyit kerestem,
Annyival kell érjem.

Ennyit a tisztáért,
Ennyit a vásárra,
Ennyiért kalárist
Galambom nyakába.

Ezért meg koszorút
A Szent Anna-kertbe,
Szegény édesanyám
Se lesz elfelejtve.

Telik takarosan
Újig, ha beosztom…
Számolom, míg rúgjuk
A port a haraszton.

Így volt valamikor,
Régi jó üdőmben,
Dolgot, szolgálatot
Amíg megbecsültem.

Egyszer fejembe szállt
A sok öreg este,
S gazdám a bojtárját
Hiába kereste.

Úton voltam én már
Babonacsapáson,
Égett csizmám talpán
Csillag parasztálom.

Tán erre, tán arra,
Mentem hétvilágnak,
Tán emez, tán amaz,
Tán itt, tán ott várnak?

De megkeringeltem,
Rongyolltam, koszlottam,
S megjöttem: sehova,
Koldusan, halottan.

Mesekeresésben
Ez lett hát a bérem,
S amennyit kerestem,
Annyival kell érjem.

                              1934