Zsoldos István: Vén cimbalmos

Öreg cigány – vén cimbalmos.
A ruhája tépett, rongyos.
Fehér haja leér vállig.
Száraz fáját a verőkkel
Kopogtatja sűrűn, váltig.

Ott az udvar szegletébe’
Körül állja a ház népe.
Ki nevet rajt, ki meg szánja,
Hogyha gúnyolódnak véle,
A vén cigány azt sem bánja.

Ócska, kopott a cimbalom.
Pár rozsdás húr, mi rajt vagyon.
Kevés nóta akad abba…
Tudja Isten… azért mégis
Hullik a pénz a kalapba.

Mintha régi dicső árnyak
A sírból visszajárnának.
Rajtuk honvédcsákó, mente:
Azt veri a vén cimbalmos:
„Kossuth Lajos azt izente”.

                      1927