Telekes Béla: Szüreti nóta
Félre, őszi ködös álom!
Víg zaj kél a dombokon.
Van még szüret a világon,
Ha más is, mint egykoron.
Jó bor, jó kedv, ha kevés is,
Akad most is valami.
S máris tán jobb kor felé visz
Ez a gyarló mostani.
Félre hát bú, félre gond!
Jobb remélni jobbat.
Többet a baj úgy se ront,
Mint amennyit ronthat.
Mámortermő hegyek, dombok,
Hány szüretet láttatok?!
Volt-e kor, oly csuda-boldog,
Hogy nem sírtunk rajtatok.
S volt-e kor, oly zord-keserves,
Hogy nem csaptunk vigadást?
Jer, ős mámor, jer, kecsegtess!
Sírunkat ős gond, ne ásd!
A mi tőkénk fiatal,
Él bár ezer éve!
Sohse féltsük, hogy kihal
Jövő ezredévre!
Pogány s német bárhogy verte,
Termett minden szüretig. –
Föl, csak föl a dombra, hegyre,
Hol szent mámor születik.
Inkább, semhogy mit se lássunk, -
Lássunk duplán!... Üdv, szüret!
Máris jobb sor: bízva várnunk
Százszor dúsabb szüretet!
Színmagyar szív ha terem
Csak pár-annyi mint ma:
Vigadunk még szüreten
Nem is éppen sírva!
1907