Rónay György: Nyárutó

Kis lila tenger ez a rét,
s benne itt-ott, elvétve sárga
szigetek s lengő kicsi kék
foltok játszanak a lilába.

A fejem fölött lepke száll,
káposztalepkepár fehéren,
s még följebb kis felhők a nyár
aranyba olvadó egében.

Keringenek a lóhere
virágai körül a méhek,
s néha zúgva nagy fekete
darazsak szelik át a rétet.

Augusztus vége, nyárutó,
zsúfoltra érett s mámorosra…
De itt-ott látszik a dió
levelén már az őszi rozsda.

S ha néha fürge kis szelek
rebbennek föl, ki tudja, honnan,
lombjukat vesztett levelek
pilléi szállnak a magosban.

Hirtelen elborul a nap,
hideg árnyék surran a réten.
Lepkék, méhek és darazsak
mind eltűnnek hirtelenében.

Fölcsapnak a lila habok,
s itt-ott tajtékot vet a sárga.
De mint a csillag,, átragyog
rajtuk a vasfű kék virága.

                      1955. augusztus