Rajka Teréz: A szerelem
Ha érettem gyúlna lángra
Hő szerelmed szikrája,
Föléledne boldogságom
Hervadó rózsája.
Messze tűnne keblemből a
Bú, e fagyos néma tél;
Reményemnek kopasz fáján
Díszelegne zöld levél.
Visszatérne örömimnek
Elvándorolt madara;
Kéjgyönyörrel zengedezve
Ágról ágra szállana.
Ott ragyogna az a csillag,
A rám derült kék egen;
Az a csillag, melynek neve
Boldogító szerelem.