Arany János: Ó torony

Nagy-Szalonta nevezetes város,
Mégsem olyan nevezetes már most,
Mint mikor volt szabad hajdúfészek
Benne lakván háromszáz vitézek.

Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe’:
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ős apáim vérét.

Vérpirosan mért néz vissza a nap?
Azt jelenti rút idő lesz holnap?
Oh, Istenem, hiszen lég bőven
Volt már részünk zimankós időben!

Ha csak itt is, e hitvány zugolyban,
Hány nemes szív vére ömlött hajdan!
Azt mondották hazájokat védik,
Azt hívék, úgy áll fenn örökkétig.

S mi van abból, a miért fáradtak?…
A torony, mit durván összeraktak.
Áll a torony, mint valami Bábel,
Rajt’ az idő nyomtalanul jár el.

Rajta pihen a féllábú gólya,
Vércse, bagoly örökös lakója,
Velök együtt a galamb is elfér,
Összeszokik, utoljára nem fél.

Rajta a gyom óriássá nő fel,
Hajba kap szélvészes idővel.
Rá csap olykor, – hanem azt se’ bánja
A mennydörgős mennykő buzogánya.

Csonka falán, viharos éjfélkor,
Boszorkányok nagy serege táncol.
S jeleül az éji vigadásnak,
Egy-egy köve földön hever másnap.