Borsi Darázs József: Badacsonyi nyárfák alatt

Hajdanvolt őszi, mustszagú esték.
Midőn mámoros csillagok lesték
Az elrejtőző páros árnyakat
Ti juttok ez alkonynál eszembe
S a nyárfák rám hajló, hűs levele
Mintha vállamra tűzne szárnyakat.

Az emlékezés térein szállok
S a tegnapot, a köddé vált álmot
Valóságként érzem, szinte élem!
Aranyos tarisznyát akaszt a múlt
A koldus nyakába, pedig avult
Bugyorral jártam akkor e réten.

Fekete fák mások dús szőlejét
Vigyázták! S ha leszállt már a setét
Felleg ült az égen s a szívemen.
Valami azt súgja: még megérem
És egyszer majd ezen a vidéken
Leszek más is, mint jött-ment idegen.

Kerek tarisznyámban lesz szép cipó,
Bor, szalonna, sok más minden, mi jó!
És dalolva megyek a hegy felé –
Kaszámon a kelő Nap fénye ég
S a jószagú, kakukkfüves nagy rét
Odafekszik majd a lábam elé.

                      1943