Gyurkovics Tibor: Lugas Keszthelyen

Tompa, kisvárosi este.
Keserű fény.
Nem így gondoltam
én.

Leüllepedtek a nap szemcséi,
mint az iszap.
Megvárom, amíg fölszáll,
ami igaz.

                  *

Rárakódott a székekre
az este.
Mellemre a bánat
rá van tekeredve.

Madonna jön.
Miért ne jönne.
Otthon rendben a ház,
a kölke.

Ők az igazi bünösök.
A tiszták.
Férjüket nem szeretik,
senkit se inkább.

Igy élnek délceg fejjel,
kevélyen.
Nekem nem ilyen
a feleségem.

                 *

Egy nóta száll.
A dobos
alig érinti a fémlemezt.
Irtózatos

a csönd a mozdulat
mögött.
Kevés a tér
a fejem fölött.

A levegő kevés,
az ég,
ezt mondanám,
ha valamit mondanék.

                  *

Szerettem ezt a pincért.
Lábán fekete zokni.
De lehet-e
egy pincérben csalódni?

Nem végső,
beteges
dolog, ha az ember idegenek közt
is társat keres?

Mert rádől a magány,
mint a fa
s nem sikerül álarcaival
se mosolyognia.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf