Sinka István: Csokonai így írta volna

Tihanynál

Az ég alatt néha
délben és a fényben kinn fekszem itt
Tihanynál a köveken
és dalolok a halaknak
és a virágoknak elmesélem, hogy a zord hegyek
levegője már halálszagú
s hogy már
nem
építek a tó felett se aranyhidat,
csak összerakom még
szép magyar ravatalom
s a tetejére hullok mint dombba a villám…
Ma még: rímek
és vágyak fia vagyok.
Estére: fehér a palástom – besző a hold.
S reggel: millió csengő – hull a harmat, s én: meghalok ó, Lillám.

                                             1935