Mátyás király és a tanító

Nógrádi népmonda nyomán –

Mikor Mátyás király uralkodott, tudjuk, hogy járta az országot. Egyik este bekerült egy faluba. Bemegy a kocsmába, s ott érdeklődik, hogy hol kaphatna ő szállást egy kicsit olyan jobb helyen.

    Azt mondja a kocsmáros:

    - Hát itt csak egyedül a tanító van, nagy családdal, szegény ember, de nagyon jószívű. Próbálja meg, hátha adna szállást.

    Elmegy Mátyás király a tanítóhoz, szívesen is fogadja, és megígéri neki a szállást is. Kérdi a tanító, hogy nem éhes-e.

    Mire Mátyás azt mondja:

    - Hát bizony nem vagyok jóllakva!

    Akkor a tanító engedelmet kér, hogy egy kis időre kimehessen. Elszalad a kocsmába, vesz keserű túrót, kolbászt, paprikás szalonnát és egy kis puha kenyeret. Azzal megy vissza, tányérra rakja, egy kis savanyúságot is tesz mellé, viszi be a vendégnek. Ők ketten hozzáfognak a vacsorához, jól befalatoznak. Vacsora után elbeszélgetnek egy kicsit a község sorsáról, a gyenge tanítói fizetésről, aztán pihenőre térnek.

    Mátyás korán szokott kelni. A legelső útja a kocsmába vezetett. Ahogy ott szétnéz, látja, a söntés oldalán a kántor kabátja felakasztva, ami este rajta volt, mikor ő odaérkezett. Kérdezi Mátyás a kocsmárost, hogy nem eladó-e a kabát.

    - Nem eladó. Este a tanító zálogba hagyta itt, ennivalót vitt érte, mert valami vendége volt.

    Mikor Mátyás megérkezett Budára, írt a tanítónak, hogy ekkor és ekkor Mátyás király előtt megjelenjen Budavárban. A tanító megijedt, hogy mit akar őtőle a király, honnan ismeri őt a király. Bizony szívszorongva készült a nagy útra.

    Közben Mátyás király intézkedett, s arra a napra egy sereg nagyurat beidézett a várba. Meghagyta az uraknak, hogy mindegyik a kabátja belső zsebébe nagyobb csomó pénzt tegyen, kinek milyen a tehetsége. Meg fog jelenni egy ember az ebédnél. Ebéd után ő kezdi az idegen emberrel a táncot, és utána mindenki azt tegye, amit ő.

    A tanító pont ebédre érkezett meg. Reszketett, félt, hogy mi lesz ővele. Akkor ijedt csak meg nagyon, mikor a király közölte vele, hogy együtt ebédelnek. Bizony szegény tanító féltében alig mert az ételhez hozzáfogni. Mátyás király újból és újból ösztökélte, hogy csak fogyassza az ételeket, és igya rá a jó tokajit.

    Mikor az ebédnek végére jártak, a cigánybanda rákezdett egy magyar csárdásra. A király feláll, leveti a kabátját, a tanítónak a nyaka közé teszi, s elkezdi a táncot. A király példáját követve a nagyurak is vetik le a kabátjukat, sorba mennek táncolni a tanítóval. De a pénzzel megtömött kabátokat mindegyik a tanító nyak közé dobja.

    Már annyi volt a kabát, hogy majd összeroskadt alatta.

    Mikor a táncnak vége volt, azt kérdezi tőle a király:

    - Emlékszik-e arra az estére, amikor egy vándorlónak szállást adott, és a kabátját bezálogosította a kocsmába ennivalóért? Tudja meg, kedves tanító úr, hogy én voltam a vándorló, akinek szállást adott. Azért a nagy szívességért, amit nekem tett, ez a kabát mind a magáé a szebben levő pénzekkel. Amíg maga él, nem lesz rá szüksége, hogy még egyszer a kabátját elzálogosítsa. Most Isten nevében menjen haza, és ne feledkezzen meg Mátyás királyról.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf