Zempléni Árpád: A zseni, Az órás végrendelete, Az újságírók, Játék, Szonett a "karthágó" emlékkönyvéből

Zempléni Árpád:

A zseni

A koplalásban is van isteni,
Akkor tud a zseni - teremteni.
E koplalást úgy szokták menteni:
Zseni, mert koplal; koplal, mert zseni.

Zseni, mert koplal? Böjt még észt nem ád.
Koplal, mert zseni? Büntetés tehát.
Szemes a bölcs s a tál körül tolong.
Bolond, hogy koplal; koplal, mert bolond.

Zempléni Árpád:

Az órás végrendelete

Az idő pénz. Ha meghalok,
Örökül egy órát hagyok,
És időt hozzá eleget:
Fiacskám, –méregetheted.

Zempléni Árpád:

Az újságírók

Minden napra egy novella,
Cikk, vezércikk, tárca hír;
Legyen annak szíve, tolla
Aki ennyit összeír.

Mint az Isten a világot:
Semmiből teremtenek.
S amellett az újságíró –
Magát semmisíti meg!

                  1896

Zempléni Árpád:

Játék

Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre lecsucsúlva.

Kapnék lekváros kenyeret,
Azt is megosztanám veled.

Elköltve a jó eleséget,
Játszanánk férj- és feleséget.

Egymás fülébe megfogóznánk,
Lekváros szájjal csókolóznánk.

A mamák persze észrevennék,
A bűnösöket hazavinnék.

S a porban-játszó amorettek
Szenvednének, mivel szerettek.

Zempléni Árpád:

Szonett a "karthágó" emlékkönyvéből

Szél
Kél,
Port
Hord.
Mord
Fél
Bort
Kér.
Por,
Bor
Jó,
Mór
Jól
Ró.

Megfejtés:
Szomjas betyár bemegy a csárdába,
Bort iszik ott Móricnál rovásra.