Czóbel Minka: A boszorkány és a medve

Mikor már ember közt
Nem volt maradása,
Rengeteg erdő lett
Boszorkány lakása.

Félelmet nem ismer
Aki arra járhat,
Csak világkerülő
Vad erdei állat.

Erdei állatnak
Érti titkos szavát,
Madárral, bogárral
Megérteti magát.

Medve jött útjába,
Mondta a medvének:
„Nem bántlak!” A medve
Felelte: „Megvédlek!”

Azóta ott alszik
Küszöbe tövében,
Nyári langyos estén,
Fehér havas éjben.

Sokszor a leánynak
Fehér habos karja
Medve kócos nyakát
Ölelve takarja.

Fejük felett pedig
Zöld fenyőfák ága
Ide-oda inog
Arany holdvilágba.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf