Benedek Elek: Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyengén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami, épnek, szépnek.

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
és gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekint föl rája-
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
s mégis letépnéd a virágot?
Szegény virág, gyorsan elszárad,
s te bánkódol majd - késő bánat! -
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged-
Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vízbe,
Lám meg se ring madárka fészke.
Fáradt, ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája-
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fáról álmodának-
Szeresd a fát!