Sántha Károly: Nem vénül a szív mely szeret

Nem vénül a szív mely szeret,
Habár virági hullnak;
Egy-két szál még mindig marad
Megfonni koszorúnak.
Emlékezet kedves virága,
Te koszorúzd meg fejemet,
A múltból egy: mi szent, mi drága –
Nem vénül a szív, mely szeret!

Nem vénül a szív mely szeret:
Ki hű volt a kevésen.
Tett el még a kevésből is,
Hogy higyjen és reméljen.
Futó mosoly: kövült kínokra,
A szívnek: méltó élvezet,
Mely fényt lövel mohos sírokra –
Nem vénül a szív mely szeret!

Nem vénül a szív mely szeret.
Szent zálog a jövőre:
Múlt és jelen, hogy nem hagy el
A hű szívek hű őre.
Bár engem is el ne hagyjon,
Én istenem, áldó kezed.
Úgy zengem ihletett, buzgó hangon:
Nem vénül a szív mely szeret!