Batsányi János: Báróczi Sándorhoz

Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,
Mennyi érdemlettél édes nemzetedről,
Hogy késő onokánk emlékezetedről
Hallván, tisztelettel szóljon nagy nevedről.

Felfedezvén nyelvünk fényes méltóságát,
Te űzted el népünk elébbi vakságát,
Ki másnak koldulván rongyollott jószágát,
Nem látta hazája saját gazdagságát!

Elveti hályogát ugyancsak végtére,
Melyet az idegen maszlag vont szemére;
Teként íróinak immár érdemére,
Könyveket szentelvén Báróczi nevére.

Csudálja szavának ritka édességét,
S neveti szomszédink bolond irigységét,
Kik régen orrolván hazánk dicsőségét,
Nyelvével akarnák alázni felségét! –